„Ezeket a tudatos outingokat tehát, amikről most is szó van, tudatos elvek mentén, bizonyos szabályokat betartva használják aktivisták. Egyrészt nem kiszolgálgatott embereket hoznak rossz helyzetbe; másrészt olyan embereket támadnak, akik melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat vagy éppen transzneműeket negatívan érintő, homofób törvényeket hoznak vagy támogatnak. Ide sorolható a két magyar politikus előbújtatása is.
Ki gondolná, hogy akár Kocsis Máténak, akár Szájer Józsefnek rettegnie kellene az erőszaktól, elveszítenék a munkájukat, nem kapnának újat, ami miatt csődbe mennének, és végül hajléktalanként kellene tengetniük életüket Budapest utcáin család és barátok nélkül? Elmondhatjuk tehát, hogy privilegizált helyzetben vannak, mert nem érheti őket igazán negatív hatás, talán egy-két »barát« elvesztését leszámítva.
Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy csak azokat szabad »előbújtatni«, akik már nem élnek, tehát semmilyen negatív hatás nem érheti őket, vannak, akik szerint a hírességeket elő szabad, mert nincs veszteni valójuk.
Vannak olyanok, akik szerint azokat a képmutatókat szabad, akik aktívan tesznek azért, hogy ne legyen jogegyenlőség, például politikusokat, akik diszkriminálják a buzikat, például homofób (vagy transzfób) törvények megszavazásával, megírásával vagy negatív véleményük hangoztatásával.
Szájer József megírja a meleg-közösséget negatívan érintő alaptörvényét az iPadjén, Kocsis Máté homofób kommenteket tesz, kitiltja a hajléktalan embereket és vegzáltatja őket. (Ez utóbbi esetben nem kifejezetten meleg, leszbikus, biszexuális vagy éppen transznemű embereket célzó intézkedésekről van szó, hanem olyan kiszolgáltatott emberekről, akik közt egyébként szintén vannak »buzik« is.) Senki sem szól, amikor a miniszterelnök vagy bármelyik más kolléga negatív felhangú meleg-viccekkel szórakoztatja a nagyérdeműt.”