„A rendszerváltáskor naponta hihetetlen dolgok történtek velünk. Álmunkban sem mertük gondolni, hogy amit kimondunk, egy-két hónap alatt valóság lesz. A korábbinál merészebb gondolataink is valóra váltak. Egy lelkes fiatalember (későbbi többszörös miniszterelnök) a szovjet csapatok kivonását követelte Nagy Imre temetésén. Egy reform kommunista külügyminiszter (későbbi miniszterelnök) átvágta a vasfüggönyt. Széthullott a diktatúra, s ez sokunkat eufóriával töltött el. Akkor is, ha számos új gondunk keletkezett.
Most is naponta hihetetlen dolgok történnek velünk. Álmainkban sem gondoltuk, amit néhány hét után kimondunk, egy-két hónap alatt valósággá válik. S a korábbinál is elképesztőbb gondolataink is valóra váltak. Megszüntették a rendszerváltás után kialakított fékeken és egyensúlyokon alapuló rendszert. Ezt sokan elkeseredve látjuk.
A vasfüggöny lebontása jelkép volt. A régi képeket, filmeket látva a pártállam széthullásának, a rendszerváltásnak, az európai közösség felé haladó országnak a képe villan fel emlékezetünkben. Az újjáépítése is jelkép. Egy bezárkózó, extrém, külön úton járó országé.”