Mi legyen most már?

„Soha annyi leplezetlen disznóság, megalázóan igazságtalan, elnyomó és kizsákmányoló intézkedés nem történt az 1989–90-es rendszerváltás után, mint 2010 óta. A könyökünkön jönnek már ki: a futballstadion a kert végén, a hűbérbirtok-adományozás állami földekből, a trafikok újraelosztása, sokmilliárdnyi EU-vagyon a falubeli játszópajtásnak, a hozományként nyújtott »lámpagyújtogatási támogatás« az első hercegkisasszony kiházasításakor a kormánypárti önkormányzatokon keresztül, stb. Ezek csak a kuriózumok. Sokkal mélyebb társadalmi hatású pl. az egészségügy lepusztítása, vagy az elemi oktatástól a felsőoktatásig terjedő, a nép szellemi erőforrásait veszélyeztető, végzetesen rossz irányba haladó oktatáspolitika. A legellenszenvesebbek, s talán a legkárosabbak is azok az intézkedések, amelyekkel a romákat a »normális« oktatás rendszeréből kirekeszteni óhajtó rasszista törekvéseknek nyitott szabad utat a kormány. Hasonló, visszataszítóan embertelen intézkedés ma a »megélhetési bevándorlóknak« bélyegzett migránsok elleni állami uszítás is. (…)

Az ember azt gondolná, ideje lenne megpróbálni most már kifejezetten a rendszer megbuktatását is felvenni az aktuális célkitűzések közé. Hiszen a civil érdekérvényesítéssel átütő sikerekre csak az illiberális állam bukása után számíthatunk. Mintha azonban ez a célkitűzés a »demokratikus« ellenzéki pártok számára nem is lenne olyan magától értetődő. Az elmúlt években sajnos a napnál világosabbá vált, hogy a politizáló elitnek nem csak a kormányoldalon álló része vett részt az új rendszer létrehozásában, és ügyködik ma is annak fönntartásában… (…)

Civil érdekérvényesítés a szolidaritás elve alapján, új típusú párt megalapítása, kampány a választási rendszer átalakításáért, közös demokrácia-csomag elfogadása, előválasztás, és még ki tudja mi minden… Van itt meló bőven az elkövetkezendő évekre! S ezen közben nekünk, valamennyiünknek – hivatásosaknak és mezei polgároknak – egy másfajta politikai kultúrát kell elsajátítanunk. Nem erkölcsi ráolvasás eredményeként, hanem az egymásért való felelősségvállalás alapján zajló civil aktivizmus során, a gyakorlatban kell magunkévá tenni ezt az új stílust.

Tegyük hát a dolgunk! Vidéken és a székesfővárosban egyaránt. A számos feladatból minden demokrata megtalálhatja azt a részt, amelyet ott és akkor neki kell elvégeznie.”