„Európa balközép pártjai ma olyan mezőben versenyeznek, ahol szavazóik négy irányban is elpártolhatnak tőlük, meggyőzőbb alternatívát keresve: a liberálisokhoz, a zöldekhez, a radikális baloldalhoz vagy a (nemzeti) kisebbségek pártjaihoz (skótok, katalánok stb.) vándorolhatnak el. Ilyen helyzetben konzisztens programmal megszerezni a relatív többséget igen nehéz, ami 2015 hátra levő részében meg fog mutatkozni a dán, a portugál és a spanyol választásokon egyaránt.
Látni kell azonban a lehetőséget is a mai erőviszonyokban. Ma a balközép pártok kormányon vannak az eurózóna három legnagyobb országában: Németországban és Olaszországban (koalícióban), valamint Franciaországban. Ez a konstelláció lehetőséget kínál a valutaunió progresszív reformjára, a gazdasági növekedést újraindító és a társadalmi kohéziót megerősítő reformok napirendre tűzésére.
Ha a szocdemek a status quo-t, vagyis az örökölt makrogazdasági kereteket próbálják védeni, és leragadnak régi vitatémáknál (pl. kiküldött munkavállalók), akkor csak veszíthetnek. Ez a felismerés tükröződik Sigmar Gabriel és Emmanuel Macron, a német és francia gazdasági miniszterek közös röpiratán, amely június elején jelent meg, egymás mellé helyezve a több koordináció és a több szolidaritás szükségességét az EU-ban. Ez a koncepció vezérfonal lehet egy középtávú programhoz, amely a gazdaság élénkítése mellett a gyorsabb munkahely-teremtést és az európai szociális modell megerősítését is lehetővé teszi.”
