Balatoni sérelem? Mi az?

Egyrészt túl van lihegve ez a vasárnapi nyitva tartás témája, már csak azért is, mert nem a gondolata való ördögtől, hanem az ilyen módon történő kivitelezése. Ha valakinek reggel támad kedve friss pékárút venni, mért ne tehetné meg? Az is tény, hogy sok család számára életvitelszerűséget jelentett a bevásárló központokban történő időtöltés. Arról már nem is beszélve, hogy a bevásárlóközpontok egy szűk csoportja már eredendően is holmi szabadidőközpont jelleggel lett megépítve. Ráadásul, és ezt sem nagyon lehet tagadni, az emberek egy jelentős része számára, akiket amúgy egyébként, hogy nagyon finoman fogalmazzak, nem kimondottan az intellektuális igényességgel áldott meg a természet, vagy a körülményeik, a "shopingolást" gyakorolgatják, annak minden visszatetsző jellegzetessége ellenére is. Ugyanakkor van ennek egy jó adag anyagi vonatkozása is, hiszen a magyar családok egyre növekvő része hétvégeken nem azért nem kirándul, mert nem lenne hová, hanem azért, mert nincs miből. Tőlünk nyugatra valóban nem jellemző a vasárnapi nyitva tartás, de az sem, hogy a családfő 300 eurót keres havonta. Nem szabad, sőt kifejezetten arcátlan dolog a hazai viszonyokat mondjuk a német állapotokhoz hasonlítani akkor, amikor ott úgy keresnek legalább ötször annyit a dolgozók hasonló körülmények között, hogy mindezek közben az alapvető élelmiszerek ára legalább 20-30 %-kal alacsonyabb. Azt nem vitatom, hogy egy magára adó ember igyekszik minél kevesebb időt tölteni az ilyenfajta helyeken, de azt is észre kellene venni, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb része már képtelen adni magára. És ez már bizony a politika felelőssége!

Egy dolog, hogy szarul élsz Jenő, de legalább ne általánosítanál belőle.

Okádni kell ettől a kormánytól, aki ezeket védi, az tuti vagy nyerészkedik rajtunk, vagy akkora ostoba seggfej, hogy csoda, hogy leül szarni.

A cikk hangulata a Szomszédok c. televíziós borzadvány nyaralásainak hangulatát idézi, ahol az orvos-kozmetikus házaspárnak is csak hidegvízre tellett a balatoni nyaraláskor. Hihető. Vannag gazdagok, meg szegényebb emberek, ki-ki pénztárcája szerint nyaral és fogyaszt. Bezzeg régen, a szabadfelhasználású svájcihiteles időkben minden volt, torta kolbásszal, még a reklámban is nyaralásra ajánlgatták a jelzáloghitelt. Azok voltak ám a daliás idők.