„2014-ben, a lakosság nagy többségével ellentétben, nagyon jól érezte magát a tőke Magyarországon.
AMI JÓ A TŐKÉNEK, ROSSZ A KISEMBERNEK
De vajon miért? Egyszerűen azért, mert a dolgozók képzettségéhez képest a térségben nálunk a legalacsonyabbak a bérek; a munkavállalói jogok romokban, a szakszervezeteket megbénították; az állam vissza nem térítendő milliárdokkal, titkos stratégiai szerződésekben rögzített adókedvezményekkel támogatja a multikat; az oktatás módszeres lezüllesztésével valóságos társadalmi és munkaerő-piaci helyzetük felismerésére képtelen, beszélő szerszámokká teszik az újabb nemzedékek tagjainak többségét; az államkötvényeken keresztül olyan mértékű biztos kamatjövedelemre lehet szert tenni, amire másutt nem, és így tovább. Mindez jó a tőketulajdonosoknak és rossz a kisembereknek.
Ennél kissé mélyebbre ásva, ha a GDP 2013-ról 2014-re történő változását bemutató, a cikkértékelés utáni táblázatot átnézzük, akkor öt-hat ország-csoport bontakozik ki előttünk:
1.) Az elsőbe tartoznak a hozzánk hasonló, gyarmati gazdasági szerkezetű európai országok, ahol a kizsákmányolás a legnagyobb mértékű.
2.) A másodikba a hozzánk hasonlóak, ahol viszont sem a lakosság, sem az elit nem nagyon kapaszkodik azért, hogy mások zsebére dolgozzon, ezért aztán a befektetők sem kapkodnak utánuk.
3.) A harmadikba azok a hozzánk hasonlók, ahol velünk ellentétben, a privatizációt nem engedték szabadjára, ezért sikerült megőrizni a saját termelőalapokat, bár ezek működtetése sem fáklyás menet.
4.) A negyedikbe a nyersanyaglelőhelyekben gazdagokat és magas hozzáadott értéket képviselő iparral rendelkezőket sorolhatjuk.
5.) Az ötödikbe kerülhetnek a multinacionális cégek központjainak helyet adók. Ezekben folyik a tevékenység innovatív része, mint a tervezés, a piaccal, az értékesítéssel, a pénzügyi műveletekkel kapcsolatos döntéshozatal, többek között a könyveléssel való trükközés.
6.) A hatodik csoportban lévő országok multinacionális pénzügyi szolgáltatóknak (bankoknak, biztosítóknak, fontos tőzsdéknek, ország-minősítő intézeteknek, európai, vagy világszervezeteknek is otthont adnak, illetve egyes államok különleges pénzlerakatként húznak hasznot a másutt megtermelt, kisíbolt, ellopott, letétbe helyezett jövedelem náluk lecsapódó nem csekély részéből.”