„Miben lett végül más, mint a klasszikus borvidéki palackok?
A klasszikus (legelterjedtebb) borvidéki palackok alatt a rajnait, a burgundit és a bordóit és a champagne palackot értem. Más-más formát és szellemiséget képviselnek, ezekkel dolgoznak a borászatok világszerte, itthon is. Fontosnak tartottam, hogy ne egy előzmények nélküli formát dolgozzak ki, hiszen a tokaji borvidék Európán belül évszázadokon keresztül meghatározó szerepet töltött be, elsőként itt születtek olyan klasszifikációs törekvések, melyek a borászati szakmát, a szőlőművelést előremozdították.
Ezért egy, a régióban hagyományosnak számító aszús üveget vettem alapul a tervezésnél, melynek úgy tudtam megváltoztatni az arányait, hogy végül egy önálló entitás jött létre. Az eredetinél robosztusabb, karakteresebb, és persze nagyobb űrtartalmú - a fél literes aszúpalackhoz képest 7,5 decis - üveg készült el. Sőt, a palackot azóta egy teljes családdá bővítettük: elkészült a 0,375 literes és a magnum méret is. (...)
Mi lehet a tokaji palack jövője?
Abban hiszünk, hogy a palack design-ja egy komoly értékesítéstámogató eszköz - hazai viszonylatban előremutató ötlet, nemzetközi szinten pedig az autentikusság üzenetét segíthet elmélyíteni. Érdekes látni, hogy a bormarketingben egyébként nagyon erős Ausztria sem a borvidéki palack megalkotásába fektetett energiát, sokkal inkább a hangsúlyos címkék váltak identitást formáló eszközzé - mi tehát olyan utat járunk, melyre külföldön is felkaphatják a fejüket. Ha a furmint is világfajtává válik, ez az egyedi palack erősíteni tudja majd a sikert.”