Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Legutóbb az ezredforduló tájékán látszott esély arra, hogy sikerül felülírni a Kádár-korból örökölt reflexeket az atyáskodó államról.
„Ahol persze kereslet van, ott előbb-utóbb a kínálat is megjelenik: a pártok a politikai piacon olyan portékákat igyekeznek árulni, amelyeket el tudnak adni, s a maguk szempontjából nem gondolják rosszul, hogy ha atyáskodásra van szükségetek, azt kapjátok. Az elmúlt években a Fidesznek annak ellenére sikerült ez a mutatvány, hogy amúgy számos intézkedésével – többek között a rokkantnyugdíjak és a segélyek szigorításával – e szemlélettel ment szembe. Most már világos, hogy a kilencedik éve vergődő, vízió nélküli baloldal ebbe a versenybe nevez be a 2018-as választásra. A Párbeszéd Magyarországért néhány hónapja karolta fel a mindenkinek járó alapjövedelmet – amelynek lényege, hogy bizonyos havi összeghez mindenki létezése jogán hozzájut –, a napokban pedig Gyurcsány Ferenc dobta be az ingyenvíz és -áram ötletét. Kétségem nincs afelől, hogy van igény az effélékre, hiába nem ismertek a hatásaik. Az MSZP 2002-es jóléti rendszerváltásában kis híján tönkrement az ország, ha ezek a javaslatok megvalósulnak, lehet szorítani, hogy ne járjunk még egyszer ugyanúgy.”