Európa lohol Putyin döntéseinek nyomában

„A fentiek fényében tehát úgy vélem, hogy napjainkban elsősorban Oroszország lépései határozzák meg, hogy hogyan is alakul majd az európai biztonságpolitika (ami ugyebár a mai napig nem közös biztonságpolitika).

Ennek persze van egy pozitív vetülete, nevezetesen az, hogy az oroszok jelentette kihívás ösztönzi az uniós tagállamokat arra, hogy próbáljanak meg közös biztonságpolitikát csinálni. Másrészt azonban tény, hogy a tagállamok eltérő érdekeiből fakadó széthúzás gátolja ezt a folyamatot, és ha Európa tető alá is hoz egy közös kompromisszumot (ami sokszor egy végtelenül leegyszerűsített megoldás), annak megvalósítása a többi nagyhatalom (USA, Kína) jóváhagyásának is függvénye.

A fenti okok miatt úgy vélem, Európa jelenlegi biztonságpolitikája a putyini külpolitika szélárnyékában fogalmazódik meg. Miközben a többségi Európa aggódva figyeli az újabb manővereket (akár Ukrajna, akár a Baltikum, akár a Kaukázus vonatkozásában), továbbra sem látjuk azokat a heroikus erőfeszítéseket, amelyek révén ez a helyzet rövidtávon megváltozhatna. Ráadásul tetézi a gondokat, hogy Oroszország csak egy a potenciális veszélyforrások közül. És ha Európa ezzel a direkt kihívással sem tud mit kezdeni, akkor előre borítékolható, hogy hasonlóan sikertelen lesz az európai biztonságpolitika más relációkban is, gondoljunk például az Iszlám Államra vagy a menekültkérdésre.”