Rákosi, Tölgyessy, és az unortodoxia értelmetlensége

„A sok szám és elemzésnél azonban a józan ész egyetlen diktuma sokkal jobban eligazít: ha nincs versenyképes, nagy hozzáadott értékre képes gazdaság, akkor a valóságon a kormányzati hazudozás sem segít. Az a helyzet, hogy az »unortodoxia« az első betűjétől az utolsóig merő ostobaság, blöff, vagy még rosszabb: félrevezetés, amelyet megetetni csak egy olyan néppel lehet, amely jobban hisz a sült libák röpködésének, mint egy piaci adásvétel köznapi tanulságainak (a saját tapasztalatának): NEM VESZÜNK MEG ÓCSKA ÁRUT DRÁGÁN. Igaz ez a törökmézre, a húsra, az autóra, pontosan úgy, mint az ezek összességéből előálló nemzetgazdasági teljesítményre. Ha az ország nem képes drágán eladható árukat piacra tenni lehetőleg a saját erejéből, akkor az az ország hanyatlani fog. Magyarország nem képes. De Magyarország még azzal is gyengül (rombolja az eladható árui/szolgáltatásai iránti keresletet), hogy rossz a híre, rossz minőségű, kockázatos a politikai rendszere, elrettentő vagy nem szavahihető a stratégiája/pályája.

A Polgári Konzervatív Párt egyszer és mindenkorra le akar számolni az unortodoxia kísértésével. A magyaroknak meg kell érteniük azt, hogy nincs cseles vagy éppen királyi út a felemelkedéshez, CSAK AZ ORTODOXIA működik. Az ország NEM JUT SEMEDDIG, amíg nem teszi magáévá a minőségi politikát mint a társadalom magára találásának eszközét, egy átfogó értékteremtési rendszer kialakítása iránti elkötelezettséget, amelynek törzsében a tudásalapú gazdaság áll, amíg nem számolunk le a posztkommunista pártok (MSZP, Fidesz) uralmával és nem haladjuk meg a bal-jobb ketrecharc logikáját, amíg nem indulunk el a konszenzusos demokrácia és a magas szintű társadalmi konszolidáció felé.

Rákosi, Tölgyessy.”