„Szily László újságíró és korunk hőse a következő szenvedélyes, igazságkereső, igazságos és kérlelhetetlen cikkecskét vetette internetre a minap: »A legbénább, legkínosabb parasztkodás direkt rosszul írni/mondani valakinek a nevét. Lőcs Géza egykori kormányzati kultúrharcos megsértődött Földes András indexes kritikájára, és szenvedélyes válaszcikket írt. Pőcs Géza költő és fideszes politikus, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója először egész Magyarországot hozta elég kellemetlen helyzetbe, amikor lemenedzselte a milánói világkiállítás kínos magyar pavilonjának felépítését. Töcs ezután saját magát hozta még sokkal cikisebb helyzetbe, amikor - miután képtelen volt a produktumáról írott kritika elviselésére – olyan válaszcikket írt, amiben az ismert újságíró nevét hét alkalommal Földesinek írta.«
Itt persze abba is hagyhatnánk, sőt, igazából el sem kellene kezdenünk, hiszen ez csak egy csepp abban a gennytengerben, amit Szily László és a hozzá hasonló rohadékok naponta előállítanak. De ebben a cseppben nagyjából minden benne van, amiért ezeket nem lehet és nem is kell elviselni, úgyhogy mégiscsak szánjunk rá néhány percet. Kezdjük mindjárt a parasztozással.
Ez negyven év kommunizmusának öröksége, és van benne egy csipetnyi tanácsköztársasági emlék is. Amikor még a saját zsidóságukat, magyarságukat és puszta emberségüket is megtagadó Szamuely-féle állatok járták a magyar vidéket, és fára húzták, agyonlőtték vagy éppen elevenen megnyúzták a »kulákot«, a papot, a bírót, a falu népe, vagyis a parasztok szeme láttára. (A háttérben Lukács György vihog…) Mindennek ideológiája pedig maga a marxizmus volt.
(...)
Ez Szily László szellemi öröksége, és ezért parasztozik önfeledten, széles gesztusokkal, Szily László-i öntudattal minden mocskos lumpenproli.
Amúgy pedig Szőcs Géza azzal érdemelte ki az engelsi büntetőcsapatok önkéntesének, Szily testvérnek a mérhetetlen haragját, hogy írásában hétszer Földesinek írta Földest. Ezért nevezi őt Szily Lőcsnek, Pőcsnek és Töcsnek, persze miután elítéli, ha valaki szándékosan rosszul írja/mondja más nevét. Az a tény nem érdekli, hogy teljesen nyilvánvaló, Szőcs Géza egyszerűen tévesen írja Földesinek a nevet, semmi szándékosság nincs ebben, amit ugye éppen a konzekvens rontás bizonyít (hétszer írja így), másrészt ugyan miféle szándékosság lehetne abban, hogy ha valaki Földesit ír Földes helyett?
Semmilyen.