Cugszfürer úr

„Nagy Lajos óta tudjuk, hogy »a víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének«.

Ha S. Lajos elkövető járt a fejemben, hát ez járt a fejemben, s ebből a megszokásból zökkentett ki a Heti Válasz Csintalan Sándor-interjúja, mert ahogy elolvastam, megint ez jutott eszembe, de most Csintalan kapcsán.

Persze az is lehet, hogy ennek az imprinting az oka. Vagyis a bevésődés jelensége, amikor például a tojásból kikelő kiskacsa azonnal követni kezdi a hozzá legközelebb eső mozgó lényt, amely szerencsés esetben az anyja, kevésbé szerencsés esetben egy elefánt. Na mármost, az emberek között ismert a felnőttkori imprinting jelensége, amikor az egyed már kifejlett példánynak számít (Csintalan), de valamilyen ösztönző hatására (kukorica, zabkása, moslék, marinírozott halszeletek à la Turbigo, kétfelé vágott tojással, vagy csak egyszerűen zsé) követni kezd egy másik lényt (Simicska), és követés közben hasonul hozzá.

Ez történhetett mostan.

És ez Nagy Lajos pontos beszámolóján kívül onnan tudható, hogy S. Lajos elkövető érdekeltségeiben, például a Heti Válaszban, továbbá azon érdekeltségeiben, amelyekről nem szabad tudni, hogy az ő érdekeltségei, például a Népszavában, ugyanazok a gondolatmenetek látnak napvilágot. Fonálféregszerű gondolatok ezek, amelyek közös eredője S. Lajos elkövető szelíd és tiszta lelke, csak a tolmács más és más.”