„Pörögnek, csikorognak fogaskerekek a nagy ballib közjogi ötletgyárban, futószalagon gördülnek le a kreatív anyagok: mihez is kezdjenek majd a gaz orbáni intézményrendszerrel, ha végre megérti ez a lüke nép, hogy az ország vezetésére csakis Gőgös Zoltán alkalmas? Hogyan lehet majd szétfeszíteni ezt a kétharmadokkal át- és keresztülszőtt államjogi torzszülöttet, ha végre kormányra kerülnek? Mivel azért annyira még futja józanságból, hogy saját, különbejáratú kétharmad azért nagy valószínűséggel nem lesz, ki kell találni, hogy egy leendő feles többség mit tud tenni. Szigorúan a jogállamiság keretei között, persze.
A legfrissebb gondolatdilemma Bitó Lászlóé, aki a hétvégi Népszabadságban ez ügyben közli úgy »für alle fälle«, hogy »nem zárhatjuk ki a forradalmi megoldást, mert ez olyan lenne, mintha egy szakszervezet eleve kimondaná, hogy nincs az a helyzet, amelyben sztrájkolni fog« (milyen szép ez a szakszervezetis párhuzam, nem hiába, alkotmányjogi kérdések kapcsán jómagam is a Gaskó István-összest szoktam lekapni a polcról). Persze ez nem egy politikus, csak Bitó László véleménye – tudják, azé a fószeré, aki a műlábában csempészte aki először rátukmálta Bajnait Mesterházyra, majd lebaszta Mesterházyt, hogy mit kellett itt elszúrni az egész kampányt. Trendszetter tehát.”