„Érdekes kísérlet volt ez, furcsa illúzió, hogy majd egy szép napon a vidéki gyerekek, akik szénaboglyáról meg gumicsizmáról szeretnek verset írni, és a lipótvárosi filozófuslányok, akik Lévinast és Derridát reggeliznek, egymás nyakába borulnak. (...)
Hát hogy van ez, azon túl, hogy régen minden jobb volt (tudjuk, a nyolcvanas években fél év alatt több jelentős mű született, mint az azóta eltelt harminc évben)? A szép régi népi-urbánus háborút ma már nem vívja senki, kiveszett, mint a párbajvirtus vagy az autóstáska – nem azért, mert a Fidesszel együtt a népiek győztek volna (mint ahogy a kommunistákkal, pláne Kádárral sem az urbánusok győztek), hanem azért, mert a Fidesz oldalán elfogytak az értelmiségiek. Miközben a látszat az, hogy a ballib értelmiség a totális politikai vereség következményeképp legitimitását vesztve felmorzsolódott és letette a fegyvert, valójában az történt, hogy népi oldal értelmisége tűnt el.
Konzervatív, keresztény, muszlim, akármilyen értelmiségiek természetesen maradtak, de nem valószínű, hogy a Jobbik vagy a Fidesz értelmiségének számítanának a jövőben. A népi oldal, az MMA esztétikája (nincs egyenlőségjel közöttük, sem e kettő és a Fidesz között, csak nagy, közös részhalmaz) lényegében ugyanaz az esztétika, mint az urbánusoké, csak a vezértulkok épp nem a progresszió, hanem a giccs pártján hepciáskodnak. Vannak, akik szeretnek mögé kérdezni a dolgoknak és vannak, akik nem, vannak a héliocentrikusok és vannak a geocentrikusok – nekik a látszat is elég, elvégre a nap tényleg balra nyugszik, jobbra pedig kél. (...)
Ezt a harcot valamikor esszékben és könyvekben vívták, vitaesteken és egyetemi előadókban; ma már a Facebookon vívnák, ha egymás ismerősei lennének (de nem azok). A trollkommandó, aki a mandinert vagy a közösségi oldalakat telefossa (na, ez már nem a latin főnév), már nem tud érvelni, csak a gazdáik által kiötlött kontentot nyomják: a gazdákat »kommunikációs« iskolák tanították, amelyek azt az elvet vallják, hogy nincs gondolkodás, szellemi iskolák, nincs világnézet, önkínzó olvasás és életre-halálra szóló eszmei csaták, csak kommunikáció van, nyúlfarknyi üzenetkék, amelyek az agyhalott célcsoport vegetatív idegrendszerét a kívánt módon stimulálják.”