A magyar betegek előnyöket, illetve biztonságot próbálnak meg maguknak vásárolni. Időben kivitt ágytálat, egy kedves szót, finoman kihúzott tűt a karból, életet. Akad, aki ezzel keményen vissza is él. Aki járt már a hazai egészségügy labirintusában, azt tudja, hogy a doktor úr nem mindig mondja, hogy öt/tíz/harmincezer lesz a vizit. Csak érezteti, ott van a levegőben, a beteg gyomrába bevitt ökölcsapásként. A magyarok jelentős hányada pedig olyannyira e rendszer része, hogy ők maguk is érzik, olajozni kell a menetet. Röviden: tudjuk, hogy fizetnünk kell, mert ez a kultúránk része, anyáinktól örököltük. Rétvári után szabadon: mint két pici legó.
Így szocializálódott a társadalom: hajbókol, minden magasabb rendűnek vélt entitás előtt derékba törik.