Az újpesti Horváth Imre talán civilebb jelölt volt, elfogadhatóbb, nem az MSZP saját embere? Mégis győzni tudott, pedig róla azért kissé kínos dolgok is kiderültek a választási kampány során. Vele szemben Pad már elfogadhatóbb jelöltnek tűnt: egy idősebb baloldali úr szakszervezetis múlttal, méghozzá Ajkáról, ahol az MSZP-s városvezetés alatt elvileg a munkanélküliség arányát is sikerült leszorítani. Mint előző posztomban írtam , ingadoztam az LMP-s jelölt és Pad között: túl megnyerő egyik sem volt, de ellenszenves sem, és a pártszempontokat előtérbe helyezve úgy éreztem, nem lenne jó, ha fideszes vagy jobbikos jelölt lenne a befutó. Persze, az MSZP-ért sem rajongok, a DK-ért meg aztán főleg nem, de hát egyszer sajnos mindenkit megcsap a »jajj, nézzük meg, ki a legkisebb rossz a nagyok közül« szele. Azért jó, hogy végül Padra sem kellett szavaznom.
Újpesten és Káposztásmegyeren győzni tudott a virtigli MSZP-s jelölt, ahogy ezúttal Ajkán is. Csak hát Tapolca, Sümeg és a kisebb falvak nem tartoznak a szocialisták erősségei közé. Ahogy ezek mellett az ország nagy része sem.
Igen, van egy-két település, amelyeken múltjából fakadóan tarolni tud az MSZP – nem 2010 után szerezte őket, egyszerűen sikerrel maradtak meg nála. Veszprém nem ilyen volt, szerencsére nem is Pál Bélát indították – na de azt gondolja az Együtt, hogy az ottani modellt lehetne alkalmazni az ország egészére? Miféle modellt? Amellett, hogy Kész tényleg fáradhatatlanul kampányolt, ezt magam is tapasztaltam, a sikert mégis az okozta, hogy jelentős számban maradtak otthon volt fideszes szavazók. Olyan hatalmas átszavazási kedv nem volt Készre, bár nekem is van olyan, egykor a Fideszre voksoló barátom, aki ezúttal a független indulót választotta. Nem tudom, ezt Tapolcán és Ajkán hogy gondolták: Veszprémben eleve Kész bejelentette, hogy függetlenként indul, a pártok pedig utána álltak be mögé. Tudott volna most releváns indulót az Együtt?