Semmitmondások hálójában. Válasz Aristo vitacikkére

„Ha a Jobbikot társadalmi problémák tüneteként szemléljük, akkor többek között két tényezőt érdemes kiemelni.

Az egyik: a jelenleg magát exponáló politikai elit elkopása. A baloldali elit ez elmúlt 25 évben a lehető legsikeresebben írta ki magát a hiteles szereplők közül. Megújulni képtelenek, a társadalom legnagyobb része nem bízik bennük, Tóbiás József sem sokkal inkább vizionálható miniszterelnöki pozícióba, mint Vona Gábor. A Fidesz-KDNP hierarchiája példa nélkülien merev. Egy kézen meg lehet számolni, hogy 10 év alatt hány fiatal, új generációs politikus kerül(t) bármilyen felelős pozícióba. Értelemszerűen a sokat exponált »nagy öregek« a »napi harcokban« elhasználódnak. Néhány elhibázott kormányzati intézkedés, némi korrupciós botránnyal megfűszerezve készre is főzi a hitelességvesztés feketelevesét.

A másik: a szociális alapú elégedetlenség. Igen azok a bizonyos keményen dolgozó kisemberek.... Akik 25 éve vesztesei a rendszerváltásnak, akik vesztesei a devizahiteleknek, akik vesztesei az Európai Uniós csatlakozásnak, akik minimálbérért melóznak, ha egyáltalán van munkájuk, és akiket meghívnak egy fröccsre ezek a jobbikos srácok. Akiket pont nem érdekel, hogy milyen tetoválása van a Rig Lalinak, ellenben dühbe gurul, amikor meghallja hogy egy brókercég több kormányzati cikluson keresztül milliárdokat tüntetett el, gyaníthatóan informális politikai kapcsolatok segítségével.

Lehetne tovább is sorolni a Jobbik előretörésének okait, de már a fenti két pont is bőven elég ahhoz,hogy előálljon az a politikai helyzet, amikor egy elit- és rendszerellenes, a szociális típusú elégedetlenséget meglovagoló formáció nem csak a partvonal mellől szemlélheti két csapat játszmáját, hanem sikeresen beleavatkozhat a mérkőzés menetébe. Esetleg a gyengébb szereplőt le is moshatja onnan.

Tehát érdemes túllépni azon a mára már bagatellé váló kérdésen, hogy el tudjuk e képzelni bármelyik dilettáns jobbikos politikust miniszteri pozícióban. Ugyanis a Jobbik szavazók bizony el tudják. És egyre többen vannak. Ezen legfeljebb örvendezni illetve szomorkodni lehet, politikai hovatartozástól függően.”