A régi lélek

„De tavaly októberben történt valami, és azóta nem találjuk magunkat. Ráadásul sikerült ránk ragasztani a korrupt bélyeget, ami a legnagyobb veszély. És teljesen mindegy, hogy bélyegragasztásban Goodfriend úr és megbízói jártak élen, és hogy a vádak nagyjából kilencven százaléka szemenszedett hazugság. Ugyanis – talán már említettem - ez tömeglélektan. Ahogy a régi viccből tudjuk: elterjed a hír, hogy Heraklész homokos. Kétségbeesetten járkál a hős palotájában, hogy most mit tegyen, amikor eszébe ötlik a megoldás. Hatalmas reklámkampányt indít, hogy következő vasárnap a Nagy Arénában száz szüzet tesz magáévá. A tömeg özönlik is a megadott időpontban, a porond közepén hatalmas baldachinos ágy, száz hófehér ruhás szűzlány, és Heraklész nekiáll. Fél óra alatt magáévá tesz húsz szüzet. A tömeg ollézik. Újabb fél óra, a hős túl van negyven szűzön, és még két óra múltán kilencvenkilencen. A tömeg önkívületben őrjöng, hullámzik és torkaszakadtából üvölti, hogy Heraklész!, Heraklész! S amikor a századik szűz kerül sorra, a hős hirtelen elájul és összeesik. Mire a tömeg: Buzi! Buzi!

Ennyire egyszerű ez. És ezért kell most megállnunk, levegőt vennünk, megnyugodnunk, és kitalálnunk a stratégiát.

Aminek legelső és legfontosabb eleme, hogy nem engedjük elvenni a lelkünket. Mert annál nincsen fontosabb. És a baloldalnak nincsen lelke. Ezért van ott, ahol. A Jobbiknak viszont most a legnagyobb a lelke. – Bármi is legyen abban a lélekben! - Olyan nagy éppen, mint a miénk volt huszonöt éve, de nem biztos, hogy olyan tiszta is. Ők pedig azért tartanak ott, ahol tartanak.”