Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A nemzeti hírcsatorna csúfos bukással debütált. Jelesebb napot nem is találhattak volna a lebőgésre, mint a sajtószabadság ünnepét.
„A nemzeti hírcsatorna csúfos bukással debütált. Jelesebb napot nem is találhattak volna a lebőgésre, mint a sajtószabadság ünnepét. Egy ország szeme láttára bizonyították a tézist, hogy a politikai megbízhatóság nem jelent egyet a szakmaisággal. Sőt! Független-médiaországban nemcsak gyanús, de összeférhetetlen és etikátlan, ha egy újságíró pártzászlót fog a kezébe. Miután szisztematikusan rugdalták ki a nem megbízható kollégákat, maradtak a lelkes gyakornokok, a dilettáns és hithű amatőrök. Velük annyira futotta, hogy a köztársasági elnökből Ádár János lett, a helyszíni kapcsolásokból Bridget Jones-os bejelentkezések, kép- és hanghibák tömkelege, vágóképek káosza, kamerát kereső fejek, kétségbeesett műsorvezetők és elsötétített kép. A szakma úgy tartja, hogy minden csatorna presztízsműsora a híradó. Ez amolyan szentírás. A cél a BBC volt, ami összejött, a Zsebtévé. Azon sem rökönyödtem volna meg, ha az egyik körkapcsolásban feltűnik Móka Miki, mert Hakapeszi Makinak ott voltunk mi. Nyeljük, amit kapunk a nemzeti csatornától. Évi nyolcvanmilliárdért ennél finomabb zoo-csemegével is etethetnénk.”