„A világpolitika egy társasjáték, mindig is az volt, legfeljebb a szabályai változtak néha, s így ma már a felfegyverzett seregek helyett inkább diplomaták, gazdasági szakemberek hada vonul csatába. S úgy ülnek le a játéktábla mellé a politikusok, elnökök, vezérek, választott vezetők, kormányfők és kancellárok, ahogy más alkalmakkor a család jön össze egy izgalmas játszmára, általában ünnepekkor, vagy a hétvégi ráérő szabadidőben. Az asztalon kiterített, keményebb fajta kartonpapírra nyomtatott játéktábla ezúttal Európa térképét mintázza, a játékmezők pedig egy-egy ország fővárosát jelölik élénk színekkel, megfelelően sorszámozva, így határozva meg a fejlemények várható menetét. A stációkat, amelyeket ebben a társasjátékban végig kell járni. Megítélés kérdése is lehet, hogy sokalljuk, vagy kevésnek tartjuk...
Ebben a játszmában azonban Vlagyimir Putyin orosz elnök, habár itt ül az asztalnál, most nem vesz részt – övé a célmező. Ezért inkább csak fogadja a látogatókat, akik egy-egy körben áthaladnak, vagy belépnek hozzá. Kicsit eldiskurálgat velük, tárgyalnak, egyeztetnek, szerződéseket írnak alá, aztán megy minden szépen tovább a játékszabály által meghatározott medrében. A játékosok összenéznek: ki a következő, ki dob, kinél a kocka? (...)