„Reménytelen a bevándorlók asszimilációja Európában és az Egyesült Államokban? − teszi fel a kérdést Peter Berger a The American Interestben. Szerinte talán nem is olyan rosszak a kilátások, mint hinnénk.
A demográfiai előrejelzések szerint 2050-re az Egyesült Államokban és Európában a jelenlegi kisebbségek számaránya jelentősen megnő. Ez egy sor kérdést vet föl: képesek ezek a társadalmak kisebbségeik asszimilációjára vagy ez egy lehetetlen küldetés? Képesek vagyunk a demokrácia által megfelelő kompromisszumok elérésére a különböző kultúrák és értékek közötti konfrontáció enyhítése, elkerülése céljából? Ezekre a kérdésekre igyekszik megtalálni a választ Peter Berger a The American Interest hasábjain. (...)
A brit konzervatívok és az amerikai republikánusok is el szeretnék kerülni, hogy az »angry whites« (»dühös fehérek«) pártjává váljanak. A kisebbségek (különösen a muszlimuk) nagyobb termékenységük következtében létszámukat tekintve gyorsabban növekednek, míg a fehér lakosság elöregedőben van. Az EU-ban országról-országra változnak a demográfiai előrejelzések, a muszlimok számát illetően is, de a helyi fehér bőrű lakosság száma a legtöbb országban csökken. Európai populista pártok ellenségesebben viszonyulnak a török muszlimokhoz, mint a keresztény moldávokhoz. Azonban a cikk szerzőjének véleménye szerint komoly hiba lenne minden ehhez hasonló félelmet egy nagy »rasszizmus« vagy »idegengyűlölet« címszavakkal fémjelzett dobozba dobni. Néhány, bevándorlással szembeni félelem nem tekinthető irracionálisnak, gondoljunk csak arra a vad antiszemitizmusra, amely bizonyos francia vagy német muszlim körökben fellelhető; illetve gondoljunk a radikális fiatalokra ezekből az országokból, akik önkéntesen utaznak Szíriába és szadista gyilkosokká vagy dzsihádista harcosok rabszolga menyasszonyaivá válnak.”