Tüneti kezelés

„Minden menedékkérő egyedi eset. Ezért egyedi elbírálást érdemel. Ezt az elvet alkalmazza a bevándorlási hivatal. Ez pedig az utóbbi hetek megnövekedett, napi több százas, heti több ezres terhelése mellett hihetetlen procedúra. Azonban ne legyünk naivak: ilyen számban nem érkezhetnének a koszovói menekültek az unió határaihoz, ha ez az egész nem szervezetten történne, ha az alvilág keze nem lenne benne. Másfelől pedig ezek az emberek a zöldhatáron kelnek át, szöknek, pedig teljesen legálisan is jöhetnének. Hiszen Szerbia továbbra sem ismeri el Koszovó függetlenségét, egykori tartományát még mindig a saját területének tekinti. Ez pedig azt is jelenti, hogy a koszovi albánok könnyűszerrel szerezhetnének maguknak szerb okmányokat, sőt a szerb állam még örömmel is fogadná, ha ilyen számban ismernék el a fennhatóságát. Szerb okmányokkal aztán szabadon mozoghatnának a schengeni övezetben, s akkor Röszkétől és Ásotthalomtól egészen Bécsig, Münchenig és Berlinig senki fel sem tartóztathatná őket.

Rejtett, palástolt érdek van tehát abban, hogy ők pont most, pont ekkora számban, pont illegálisan érkeznek, szinte poggyász nélkül, pár hónapos csecsemőkkel, mezítlábasan kelnek át a jeges patakon, télvíz idején, mindenüket hátrahagyva. Pedig turistaként, »úri módra« is jöhetnének. A valódi okokat ma még nem ismerjük – mire felismerjük, biztosan késő lesz! –, de ha a koszovói albán alvilág áll a szervezettség hátterében, akkor minden nyugat-európai szakértő egyetért abban, hogy a legnagyobb együttérzés és segítő szándék ellenére is indokolt a hatóságok szigora, és nagyon is figyelmesnek kell lenni ebben az ügyben.

Halmozódnak a problémák a schengeni övezet külső határainál, az unió pedig azzal árthat a legtöbbet, ha magukra hagyja ezekkel a határ menti tagállamokat, mert ezt egyedül sem Olaszország, sem Magyarország nem tudja kezelni.”