Ezzel szemben: A szexuális egyesülésnek fontos, de nem kizárólagos célja a gyermeknemzés, és ezt a II. Vatikáni Zsinattól keletkező dokumentumok sem tagadják: »A házasság azonban nem csupán az életadásra alapíttatott, hanem a személyek közötti fölbonthatatlan szövetség épp úgy igényli, mint a gyermek java, hogy a házastársak kölcsönös szerelme helyes módon jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön.« (GS 50.) Ha kizárólagos cél lenne a szaporodás, akkor mi, nők olyan termékenységi ciklussal rendelkeznénk, mint pl. a macskák: csak és kizárólag a termékenység idején lennénk képesek közösülésre. Mi azonban az évnek bármelyik napján képesek vagyunk erre, tehát a terméketlen napjainkon is. A szexuális vágy a termékenységtől függetlenül, sőt még a várandósság idején is jelentkezik, és egészséges emberek esetén nincs akadálya a szeretkezésnek. Ez is egyértelművé teszi, hogy a szexuális együttlétnek nem kizárólagos célja a gyermeknemzés. De akkor mi még? A tapasztalat megadja rá a választ: a férfi és a nő szerelmét-szeretetét és az egymáshoz tartozás érzését mélyíti el.
Ma már ezt megerősítették a tudományos kutatások is: szeretkezéskor mindkét résztvevőben oxitocin hormon szabadul fel, amely csökkenti a félelemérzetet, növeli az egymás iránti bizalmat és a ragaszkodást. Vagyis a szexuális kapcsolat révén maga a természet segíti a monogámiát, fokozza a pár összetartozását. A testi »eggyé válás« és az átélt egyéb közös élmények alakítják ki a házaspárokban azt az érzést, hogy »csont a csontomból és hús a húsomból« (Ter 2, 23) és hogy »egymáshoz illő segítőtársak« (Ter 2, 18 és 20). Minél ritkább a teljes testi együttlét, annál kevésbé érvényesül ez a – hormonok által is befolyásolt – hatás. Az Egyház is fokozatosan ráérzett az elmúlt száz évben a vonzalommal és szeretettel teli (és nem csupán a kötelességnek és az egyházi-társadalmi konvencióknak megfelelő) házasság fontosságára: a férfi-nő kapcsolattal foglalkozó dokumentumok egyre többször említik a pár szerelmét, az egymást is kiteljesítő házastársi szeretet és kölcsönös önátadás fontosságát. (GS 49., HV II. 2., TT 17.)
2. A házasságnak nyitottnak kell lenni az életadásra. Az eszközöket alkalmazó fogamzásgátlás ezt nem teszi lehetővé, a természetes családtervezés módszere viszont igen.