Miért nem kell harmincmillió a Csepeli Munkásotthonnak?

„Harminc millió forint támogatást szavazott meg a Csepeli Munkásotthonnak a csepeli önkormányzat. Nem volt könnyű. A balliberális pártok politikusai ugyanis hisztérikusan küzdöttek az előterjesztés ellen. Egy képviselőjük, a Munkásotthonban dolgozó Takács Mónika dühében még a harmincmilliós támogatást is leszavazta. Ahelyett, hogy érintettként legalább bejelentette volna érintettségét és tartózkodott volna a szavazástól. Elképesztő: ő maga hónapokig követelte a támogatást, azt állította, hogy megfelelnek az elvárásoknak, aztán ellene szavazott! A bajuk a következő. Most be kellene bizonyítaniuk, amit négy éve állítanak, most meg kellene tenniük, amit négy éve ígérnek – pedig cserében megkapnák, amit négy éve kérnek.

Emlékszem, hogy 2010 októbere előtt micsoda felháborodás és dühkitörések voltak az MSZP részéről minden alkalommal, amikor a Fidesz az önkormányzat vagy a Csepeli Vagyonkezelő (Csevak) átláthatóságát követelte, és szerződéseket próbáltunk kikérni a működésről. Akkoriban még elképzelhetetlen volt az a mai gyakorlat, hogy a vagyonnyilatkozatoktól a szerződésekig minden automatikusan kikerül az önkormányzat honlapjára. Ami ma az üvegzseb alapján mindenki számára elérhető és lemásolható az önkormányzat honlapjáról, arra akkoriban több hetes vagy több hónapos várakoztatás, visszautasítás után, nem egyszer titokszobákban engedtek csak ránézni. Végül az önkormányzati győzelem után kiderült, hogy az állítólag oly nagyon tisztességes, de eltitkolt szerződések gigantikus elvtársi mutyivilágot rejtettek. A korrupció-gyanús megállapodások megszüntetésével és a működtetés pénzügyi rendbetételével azóta is évi kétmilliárd forintot tud megtakarítani az önkormányzat. Több mint négymilliárd forintnyi folyószámlahitelt és egyéb adósságot tudtunk így visszafizetni az elmúlt években, nem is beszélve arról, hogy évtizedekig halogatott fejlesztések indulhattak el közben.
Ezért volt déjà vu érzésem a Csepeli Munkásotthon támogatásának előterjesztésénél. A balliberális pártokhoz közel álló intézmény ugyanis évek óta váltig azt állítja, hogy náluk minden rendben van a működtetésben, és ezt hajlandók is bizonyítani. De nem bizonyították. Ők nem kötődnek a balliberális pártokhoz, fatális véletlen, hogy az ott dolgozók vagy azok rokonsága közül többen ezekben a pártokban politizálnak – állították. Csak nem bizonyították. Azt is állították, hogy szintén fatális véletlen, hogy a közpénzből működő intézményben talált otthonra az MSZP pártlapja, melyben rendszeresen jelentettek meg hirdetéseket. Sőt, állításuk szerint az a legfatálisabb fatális véletlen, hogy az MSZP-s pártlapban hirdettek, hiszen valójában nem is hirdettek, »csak úgy látszik«, mintha hirdettek volna. Bizonygatták, hogy minderről a számlákat is bemutatják. (Sajnos nem mutattak be semmit.) Az pedig szerintük már végképp csak egy fatális véletlen lehet, hogy Németh Szilárdot az IP-cím szerint a Munkásotthonból vádolta meg egy fórumozó azzal, hogy tizenhárom hónapos korában élve akarta elégetni a saját kislányát, később pedig gyaníthatóan ugyanez a személy fenyegetett meg engem azzal, hogy élve eltemetve fog meggyilkolni. Hát igen, az ilyen gyilkos hajlam aztán biztosan nem jellemző a baloldaliakra, főként Csepelen nem (ahol a párt Deme Gábort is kinevelte).

Ők minden számlát megmutatnak, nyitva áll az ajtó a kuratórium előtt is – bizonygatta a Munkásotthon. Takács Mónika MSZP-s képviselő asszony – aki tök véletlenül maga is a Munkásotthonban dolgozik -, még a testületi ülésen is hangsúlyozta, hogy minden számlát hajlandók megmutatni, mert nincs takargatni valójuk. Bár erkölcsileg teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy az ott dolgozó politikus részt vett a szavazásban, sokat mutat, hogy a politikus asszony hogyan szavazott: nem támogatta a Munkásotthon harminc millió forintos támogatását. A feltételek között ugyanis az szerepelt, hogy az önkormányzat elfogadja a felajánlást arra, hogy ellenőrizheti a Munkásotthon működtetését. Végül érdemes felidézni Hudák János PM-es politikus legutóbbi véleményét. Szerinte ugyanis azzal, hogy az önkormányzat harminc millió forintot ad a Csepeli Munkásotthonnak, és mindezért cserében pusztán elfogadja az ennek fejében felajánlott ellenőrzési jogköröket, az önkormányzat valójában megzsarolta az intézményt.

Gratulálok! Az üvegzseb, a közpénzzel való elszámolás tehát rossz dolog, amennyiben a közpénzt a balliberális pártokhoz közel állók kapják. Szerintük csak a nem baloldaliaknak kell elszámolniuk. Helyben vagyunk: ez a valódi véleményük. Ez az egyetlen magyarázat létezik arra, hogy miért nem támogatták azt az előterjesztést, amelyet négy éven keresztül követeltek.

Ábel Attila”