Nem csak Orbánnak, a rendszernek is mennie kell!

„Kedves Egybegyűltek!

Ugye nem vagyunk alaktalan és arctalan tömeg? Tüntető magyar állampolgárok vagyunk, akik azt gondoljuk: Orbánnak mennie kell.
Mi, a MostMi kezdeményezői azt is gondoljuk, hogy ez nem elég: Nem csak Orbánnak, a rendszernek is mennie kell.

Új és jobb rendszerre van szükségünk. Ki kell találnunk, meg kell egyeznünk, milyen legyen ez az új és jobb rendszer. És nem csak akarnunk kell ezt, hanem tennünk is érte.

Huszonöt évvel ezelőtt ez az ország köztársasággá kiáltotta ki magát. Mára nem az. Ugye emlékeztek ennek az útnak a korábbi nevére? Ugye emlékeztek arra az izgalomra, felszabadultságra és kíváncsiságra, ami a rendszerváltás pillanatait övezte? Én gyerek voltam akkor, de vannak emlékeim Nagy Imre és társainak újratemetéséről, a négy igenes népszavazásról, az első szabad választásokról, az első szabad parlamentről, ahol dübörögtek a Dé-eR-ek. 1989 óriási lehetőség volt. És nem sikerült élnünk vele. Ha sikerült volna, ma nem lennénk itt. Nem mondanánk ma azt, hogy új országot kell építenünk. Mert nem lenne rá szükség.

Mi történt velünk? És mi történt az országunkkal? Hogyan történhetett ez meg velünk? Miért hagytuk, hogy így legyen?
Mindenekelőtt ezekre a kérdésekre kell választ adnunk közösen ahhoz, hogy amikor majd már Orbán megbukott és a rendszere összeomlott,
- olyan szociálisan is érzékeny jogállamot,
- olyan parlamentáris demokráciát,
- olyan európai elkötelezettségű hazát építsünk,
amely magában hordozza a garanciát arra, hogy Magyarországon ne lehessen soha többé az önkény az úr.

Mert ez a NERrel a legnagyobb baj. 4 millió szegény ember országában élünk,
- ahol üptre épülnek a stadionok, de bezárnak az iskolák és a kórházak;
- ahol a kormány tagjai megmagyarázhatatlan vagyonokra tesznek szert;
- ahol az ellenzék tagjai költségtérítésekre ácsingóznak.

A felháborító igazságtalanságok rendszerében élünk, ahol még az országot elzálogosító paksi paktum is megköthető Putyinnal úgy, hogy nem ismerhetjük meg a részleteit!

Nem orvosság a bajainkra a régi és újabb pártok szét- és összerendeződése. Ez a 2014-es választásokon háromszor bizonyítást nyert. A rendszer hivatásos ellenzéke annyit volt képes elérni, hogy másodszor is legyártotta a kétharmadot. Az elmúlt 25 évben az egymást követő kormányok
- hagyták, sőt, elérték, hogy magyar állampolgárok milliói szakadjanak le a teljes kilátástalanságba,
- hagyták, sőt, elérték, hogy magyar állampolgárok százezrei döntsenek úgy, új hazát keresnek,
- hagyták, sőt, elérték, hogy a demokráciát épp csak megízlelő magyar társadalom hitét veszítse a szabadság mámorában, a testvériség kultuszában és az egyenlőség elvében, magyarul: a KÖZTÁRSASÁG eszményeiben.

Ebben az országban ma nem lehet más a politika. Nincs politikai akarat az intézményes korrupció és a maffiabűnözés viszaszorítására. Huszonöt éve nincs politikai akarat az ügynökakták nyilvánosságra hozatalára. Huszonöt éve nincs politikai akarat mindannyiunk közös alkotmányának a megírására, átlátható költségvetés kidolgozására, a pártfinanszírozás rendbetételére, és ezért nincs politikai akarat például az olajszőkítés ügyének a feltárására. Nyolcvan évre titkosították az iratokat?!

Nem lehet tehát más most a politika, de lehet más a társadalom. Helyben, a hétköznapokban, az utcán, a piacon, a társasházakban, a rendelőkben, a gyermekeink iskoláiban és játszóterein. És akkor előbb-utóbb talán országosan is változni fog. El kell kezdenünk a változást magunkban és magunk között. Hogy félelem nélkül élhessük a mindennapjainkat, hogy ne kelljen tartanunk a megaláztatásoktól, hogy merjünk egymással beszélni, hogy felemelt tekintettel közlekedhessünk az utcán, és hogy méltósággal nevelhessük fel a gyermekeinket. Mindannyian! Nem hagyhatjuk megfagyni egymást, és nem hagyhatjuk éhezni a gyermekeket. Nem gyűlölködhetünk tovább, akkor sem, ha a politika szereplőinek ez a közvetlen érdeke. Beszélgetni kell tudnunk. Nem jobb- vagy baloldali érték az, hogy tiszteljük és becsüljük egymást, hogy ne egymás farkasai legyünk. Nincs nemzet, nincs ország, nincs politikai közösség empátia és szolidaritás nélkül. És nincs demokrácia, amíg milliók éheznek.

Nem várhatunk ezzel tovább. Mert ha nem kezdjük el ezt a közös munkát, az új Magyarország kitalálását és az alapok lerakását, akkor úgy lesz továbbra is minden, ahogy most van. Esetleg még rosszabb lesz. A gyűlöletkeltő és kirekesztő válaszok előtt nyílhat meg az út, ha tovább hallgatunk. Rajtunk múlik, milyen az az ország, amelyben élünk. Rajtatok, rajtam, mindannyiunkon.

Szembe kell néznünk azzal, hogy ez a huszonöt éves kudarc belőlünk is fakad.

Mert nincsenek urak szolgák nélkül. Ne legyünk többé szolgák! Szabaduljunk fel! Szülessen meg először bennünk a szabadság vágya és a hit, hogy sikerülhet. Ne féljünk! Számoljunk le magunkban a vezérvárással, mert nincs olyan ember, aki meg tudná mondani helyettünk, milyen országban jó mindannyiunknak élni.
Nincs kész recept erre. Aki azt állítja, hogy van, az hazudik. Nekünk kell tudnunk megbeszélnünk ezt. Magyarország szabad, független és egymást segítő állampolgárainak.

Az elmúlt években megtanulhattuk, hogy nem elég megállapítanunk, hogy nincs képviseletünk a hazánkban. És nem elég ismételgetnünk, hogy nem tetszik a rendszer.

Ki kell tudnunk találni közösen az eljövendő, új és szabad magyar KÖZTÁRSASÁG emberi viszonyainak és demokratikus intézményeinek a rendszerét.

Ezért a MostMi társadalmi kezdeményezés két javaslatot tesz:

Elkezdünk kidolgozni egy értékalapú közösségi szervezetet. Meg akarjuk találni azt a működési módot, amely nem futhat rá
- sem a diktatórikus vezetés,
- sem a szétesés
már megismert rossz útjaira.

Elindítunk egy beszélgetéssorozatot, körülülhető asztalokkal, hogy elkezdődhessen annak az intézményrendszernek a megtervezése,
- amelynek mi, állampolgárok sokkal inkább részesei lehetünk,
- amelyet magunkénak érezhetünk, és
- amely az eljövendő, új és szabad magyar köztársaság alapja lehet.

Végezetül: Tudjátok, a kormány legfrissebb ötlete a tüntetésekre vonatkozó szabályok szigorítása. Épp most, hogy a magyar állampolgárok ráéreztek a tüntetés ízére, elérték, hogy ne legyen internetadó, hétről hétre ezrek vannak az utcán a korrupció ellen, a különböző jogaink mellett. De ne legyünk meglepődve ezen! Ez jó hír. Azt jelenti, hogy nagyonis van értelme tüntetnünk, és ezt a kormány is érzi!

Ezért is: Találkozzunk újra, mához egy hónapra a Magyar Rádió épülete előtt. Talán tudjátok, hogy február 2-án Angela Merkel, Németország kancellárja, látogatóba érkezik Magyarországra, és az Andrássy Gyula Egyetemen előadást is tart. Legyünk aznap sokan a Pollack Mihály téren, mutassuk meg Merkel asszonynak, és mutassuk meg a világnak, hogy Európához akarunk tartozni, hogy büszke európai polgárok vagyunk, és eszünk ágában sincs változtatni ezen.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Boldog új évet mindannyiunknak!

Éljen az eljövendő, új és szabad magyar köztársaság!”

(Takács Borbála, a MostMi egyik alapítójának beszéde 2015. január 2-án az Opera előtt.)