Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem vicces az, hogy ők, az öregek, a letűnt korok harcosai úgy érzik, hogy nekik kell megmenteniük az országot, mert nincs más.
„Mert az is lehet, hogy még a Szily László sem tudott volna jó anyagot kihozni ebből, pedig neki pont ilyen publi és hír közötti vicces dolgokat kell írnia, nem pedig híreket, mint az egyébként az Index munkatársának dolga lenne. Meg is mondom miért nem lehetett volna ez sose vicces. Mert ezeken az embereken nem lehet nevetni. Nem vicces az, hogy Iványi Gábor, Ferge Zsuzsa, Horváth András és Lovas Zoltán, meg mindenki más, aki abban a szobában volt, sőt, vegyük még ide a Galamus harcias és fáradhatatlan csapatát meg a Hócipőt is – szóval hogy ők, az öregek, a letűnt korok harcosai úgy érzik, hogy nekik kell megmenteniük az országot, mert nincs más.
Ez nem vicces, ezen akkor sem tudok röhögni, ha Német Tamás vicces lenne tényleg, és nem izzadtságszagú. Ez pontosan az ellenkezője: nagyon szomorú. Ezek az idős, megfáradt, gyakran szakmájukhoz esetleg nagyon értő, abban tényleg okos emberek úgy érzik, hogy nekik kell odaállniuk, nekik kell kerekasztalt, konferenciát, egyesületet, összefogást, pártot, bármit szervezniük, mert nincs más. Ők is érzik, hogy eljárt felettük az idő, valószínűleg azt is érzik, hogy senki nem kíváncsi rájuk. De nem jön a következő generáció. Lehet, hogy sokáig ők nem akarták átadni a stafétát, és lehet hogy éppen ezért, de most már nincs is kinek. Kiesett egy generáció, leszarják, elmentek, esetleg jobbikosok vagy fideszesek. A következő banda még fiatal, még nem tart ott. Nem állítom, hogy nincs meg a véleményem erről a körről. Megvan. De nevetni már nem tudok rajtuk.”