„Magyarországnak szerencséje, hogy ebből az egészből kimaradt, egyelőre! De félek, nem marad ez így sokáig. Naponta jönnek a hírek arról, hogy Afrikából, Ázsiából tömegesen indultak meg az emberek egy jobb élet, de még inkább a túlélés reményében, a mi földrészünk felé. A Földközi-tengerből naponta mentenek ki százakat, és ki tudja, hány ezren vesztek már eddig a hullámokba. Ez az áradat a lehető legveszedelmesebb: csupa olyan ember, akinek már nincsen semmi veszíteni valója. Ha marad, éhen hal, elpusztulnak a gyerekei, fegyveres bandák gyilkolják le, vagy menekülttáborokban tengődhet, amíg valami betegség nem végez vele. Nekik Európa a darab kenyeret jelenti, azt a helyet, ahol nem lőnek, ahol felnőhet a gyerek.
Nekik néhány őrnaszád, határőrség ahhoz képest, amit már eddig átéltek, nem jelent akadályt. Egy európai börtön vagy menekülttábor maga a szanatórium. Igénytelenek és alkalmazkodók, és élni akarnak. Jobban akarnak élni, mint amennyire mi védekezni tudunk ellenük!”