Négy kiváló „magyar ember” megelégelte, hogy ebben a tragikusan szétesett társadalomban igen magas szintet ért el az ellenségeskedés kultúrája (kulturálatlansága), és gyakorlatilag megszűnt az együttműködésé.
„A kezdeményezés rendkívül fontos és rendkívül kockázatos. A fontossága is, a kockázata is ugyanabból fakad. A reményből, illetve a remény újabb elvesztéséből. Reményt kínálnak a politikából és a közügyekből kiábrándult magyaroknak, hogy az elmúlt évek és az utóbbi hónapok összes egymásra fenekedése ellenére túl lehet lépni az utálkozáson, a presztízs- és hatalmi harcokon, és lehet közös megoldást találni az egy nagy problémára (a »keményedő diktatúra«) meg annak a sok kisebb összetevőjére (a »köztársaság, a demokrácia helyreállítása«, »az európai irányultságú értékek megerősítése«, »a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekciója«). És azt kockáztatják, hogy ha a kezdeményezés minden rendű és rangú résztvevői – politikai pártok, civilek, értelmiségiek, egyházak, munkaadói és munkavállalói szervezetek – továbbra is képtelenek lesznek kibújni a rájuk merevedett rossz szerepekből és magatartásokból, és még a »nemzeti (politikai, gazdasági, társadalmi) minimumok« erejéig sem lesznek képesek egymással szót érteni, a belátható jövőben az utolsó remény is elvész.
Fogalmam sincs, a meghívottak hogyan fogadták a felkérést. Azt viszont látom, hogyan fogadta a sajtó a kezdeményezést (legalábbis azok a portálok, amelyeket olvasni szoktam). Az újságcsinálók, vagyis a nyilvánosság, a köz véleményének formálói, akik szentből ördögöt és gonoszból angyalt is tudnak csinálni, ha éppen olyan lábbal keltek fel. Akiknek a szerepfelfogásához jól illik a napi leleplezősdi, amelyhez a Fidesz kormányzása bőségesen kínál nyersanyagot, ám még sohasem fért bele a jóindulat, de legalább a semleges érdeklődés. Akik úgy tudják, hogy csak az a hír szól, amely valakibe nagyot rúg, ezért aztán ha magában a tudósításban nem is, a címben kötelező a nagy adag gúny és cinizmus. Akik ha nincs bírálandó felület, kitalálnak maguknak egyet. Akik arra tanítják a magyar olvasót, hogyan forgassa úgy a dolgokat, hogy végül mindenre rálegyinthessen. Akik tudósítani fognak a nyilvános tárgyalásokról. (…)
A DEKA remélem tudja, hogy nemcsak a Fidesz meg a lefizetett fórumai teremtenek majd köréjük ellenséges környezetet (a DEKA a Facebook-oldalára feltett egy Magyar Nemzet-cikket, amelynek ez a címe: »Vért emlegetnek a balliberális oldalon«, a HírTV tudósításáról pedig – mert a HírTV természetesen ott volt a sajtótájékoztatón – ezzel a címmel számoltak be: Kirekesztenék a megbékélésből Orbán Viktort. A szegény páriát). Nem tudom, mindazok, akik hajlandók leülni egymással a kezdeményezés keretében, elszántak-e valamennyire vagy csak a kíváncsiság hajtja őket. De ha van bennük némi elszánás, sok erőt kívánok nekik, hogy a szükségképpen előkerülő konfliktusokban kellő bölcsességre és önmérsékletre legyenek képesek és hogy függetleníteni tudják magukat a várható sajtóvisszhangtól. A DEKÁ-nak meg azt javaslom, szánjon rá energiát, hogy valóban megteremtse és erőteljesen működtesse a saját »webnyilvánosságát«, hogy az a magyar polgár, aki hozzájuk hasonlóan »ki akar kerülni a bajból« tudja, hol kell keresnie, ha érdemi információkra vágyik arról, hol tart DEKA a »nemzeti minimumok« kidolgozásában.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
A Vizit legújabb adásában Szalai Laura és Dr. Kőnig Róbert a mentális egészség fontosságára hívják fel a figyelmet. Az ünnepi időszak túlzó elvárásai, a tökéletesség kényszere és a mindennapi nyomás komoly lelki terhet róhat ránk – a szakértők szerint azonban a jelen megélése, a segítségkérés és a tudatos odafigyelés lehet a kiút.
Sőt, mint kiderült, ezeket még a saját brüsszeli pártja is erőlteti.
