Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Négy kiváló „magyar ember” megelégelte, hogy ebben a tragikusan szétesett társadalomban igen magas szintet ért el az ellenségeskedés kultúrája (kulturálatlansága), és gyakorlatilag megszűnt az együttműködésé.
„A kezdeményezés rendkívül fontos és rendkívül kockázatos. A fontossága is, a kockázata is ugyanabból fakad. A reményből, illetve a remény újabb elvesztéséből. Reményt kínálnak a politikából és a közügyekből kiábrándult magyaroknak, hogy az elmúlt évek és az utóbbi hónapok összes egymásra fenekedése ellenére túl lehet lépni az utálkozáson, a presztízs- és hatalmi harcokon, és lehet közös megoldást találni az egy nagy problémára (a »keményedő diktatúra«) meg annak a sok kisebb összetevőjére (a »köztársaság, a demokrácia helyreállítása«, »az európai irányultságú értékek megerősítése«, »a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekciója«). És azt kockáztatják, hogy ha a kezdeményezés minden rendű és rangú résztvevői – politikai pártok, civilek, értelmiségiek, egyházak, munkaadói és munkavállalói szervezetek – továbbra is képtelenek lesznek kibújni a rájuk merevedett rossz szerepekből és magatartásokból, és még a »nemzeti (politikai, gazdasági, társadalmi) minimumok« erejéig sem lesznek képesek egymással szót érteni, a belátható jövőben az utolsó remény is elvész.
Fogalmam sincs, a meghívottak hogyan fogadták a felkérést. Azt viszont látom, hogyan fogadta a sajtó a kezdeményezést (legalábbis azok a portálok, amelyeket olvasni szoktam). Az újságcsinálók, vagyis a nyilvánosság, a köz véleményének formálói, akik szentből ördögöt és gonoszból angyalt is tudnak csinálni, ha éppen olyan lábbal keltek fel. Akiknek a szerepfelfogásához jól illik a napi leleplezősdi, amelyhez a Fidesz kormányzása bőségesen kínál nyersanyagot, ám még sohasem fért bele a jóindulat, de legalább a semleges érdeklődés. Akik úgy tudják, hogy csak az a hír szól, amely valakibe nagyot rúg, ezért aztán ha magában a tudósításban nem is, a címben kötelező a nagy adag gúny és cinizmus. Akik ha nincs bírálandó felület, kitalálnak maguknak egyet. Akik arra tanítják a magyar olvasót, hogyan forgassa úgy a dolgokat, hogy végül mindenre rálegyinthessen. Akik tudósítani fognak a nyilvános tárgyalásokról. (…)
A DEKA remélem tudja, hogy nemcsak a Fidesz meg a lefizetett fórumai teremtenek majd köréjük ellenséges környezetet (a DEKA a Facebook-oldalára feltett egy Magyar Nemzet-cikket, amelynek ez a címe: »Vért emlegetnek a balliberális oldalon«, a HírTV tudósításáról pedig – mert a HírTV természetesen ott volt a sajtótájékoztatón – ezzel a címmel számoltak be: Kirekesztenék a megbékélésből Orbán Viktort. A szegény páriát). Nem tudom, mindazok, akik hajlandók leülni egymással a kezdeményezés keretében, elszántak-e valamennyire vagy csak a kíváncsiság hajtja őket. De ha van bennük némi elszánás, sok erőt kívánok nekik, hogy a szükségképpen előkerülő konfliktusokban kellő bölcsességre és önmérsékletre legyenek képesek és hogy függetleníteni tudják magukat a várható sajtóvisszhangtól. A DEKÁ-nak meg azt javaslom, szánjon rá energiát, hogy valóban megteremtse és erőteljesen működtesse a saját »webnyilvánosságát«, hogy az a magyar polgár, aki hozzájuk hasonlóan »ki akar kerülni a bajból« tudja, hol kell keresnie, ha érdemi információkra vágyik arról, hol tart DEKA a »nemzeti minimumok« kidolgozásában.”