„Az elmúlt hetekben kétszer is kiderült: van, amire az Úristen pénze sem elég. De még az Orosz Föderáció Központi Bankja, sőt a Svájci Nemzeti Bank pénze sem. Ez ugyan régi (ortodox) bölcsesség, de a tanulmányaikat kezdőknek és osztályismétlőknek újdonság lehet.
Először Putyin bankárai jöttek rá, hogy tovább védve a csökkenéstől a rubel árfolyamát, totálisan kiürítik deviza-tartalékaikat. Aztán az SNB közgazdászai, hogy Svájc viszont a halmozódó devizatartalékokba fullad bele, ha tovább védik az emelkedéstől a svájci frank árfolyamát.
Az árfolyammozgás kamat-politikával, a jegybanki alapkamatok óvatos módosításaival, s ezzel a valuta keresletének és kínálatának befolyásolásával korlátok között tartható – ideig, óráig. A visszacsatolás persze azonnali, a piac reagál. A csökkenő kamatok csökkentik a betétállományt és a valuta iránti keresletet. Csökken az árfolyam, a hazai termelők export-pozíciói javulnak. Viszont csökken (vagy csak a pénz hígításával, inflációs eszközökkel tartható fenn) a gazdaság és a költségvetés finanszírozásra rendelkezésre álló pénzmennyiség; drágul az import, emelkedik a belföldi árszint.”