Mire jutottam két évvel

„Két év alatt azt hiszem, sokat tanultam. Most ott tartok, hogy el tudom magyarázni, mit gondoltam tévesen, és mit csináltunk a téves gondolatok miatt rosszul, vagy eleve bukásra ítélten. Most sem tudok biztos válaszokat, és nincs a fejemben a tuti befutó mozgalmi stratégia. Vannak viszont elég jó kérdéseim. A sok visszapattanás, újragondolás és ráébredés, továbbá az események, csoportok, politikai-gazdasági-társadalmi folyamatok megértésére, magyarázására tett kísérletek kirajzolnak egy olyan nézőpontot, amelyből dolgozva el lehet jutni a körülöttünk (és leggyakrabban felettünk) örvénylő világ működésének mozgatórugóihoz, és ezen alapozva fel lehet építeni egy olyan mozgalmat, amely szembeszegül az élet, a társadalom igazságtalan törvényeivel, és hozzátesz a megváltoztatásukhoz.

Sok mindennel le kellett számolnom, amit eddig hittem, de ez inkább felszabadítóan hatott, nem letaglózóan. Bár látnom kell, hogy nincs magyar politika a világ pókhálóként együtt mozgó nagy rendszere nélkül, hogy nincs politika gazdasági és társadalmi működés nélkül, és nem elég a »közélet« felszínét kapargatni, mikor az életünk gyökeresen a termelésbe ágyazódik, hogy az oktatás mélyebb célokat szolgál és nagyobb folyamatokba illeszkedik elválaszthatatlanul, mintsem hogy önállóan lehessen alakítani, hogy utcai menetelésekkel és a sokszínű tudatlanságot önmagáért ünnepelve nem lehet változtatni, hogy célokat nem követelni, hanem kényszeríteni, és még inkább végrehajtani kell, hogy nem szelfi-aktivistákra és identitás-megélésre van szükség, hanem évtizedes tervezői, szervezői, tanulói/tanítói munkára, organikus tömegmozgalomra, amely a szövetség, kölcsönösség és önsegítés alapjaira építi a küzdelmét, hogy alkotmány és jogállam és »civil szerep« nem ellensúlyai a hatalomnak és az elnyomásnak, hanem megerősítői annak - bár mindezt fel kellett ismernem, most már közelebb vagyok ahhoz, amit tényleg hasznos tenni. Ami tényleg közelebb visz minket ahhoz, hogy a zsigerből elutasított, bőrömön érzett és körülöttem tapasztalt pusztító rendszer alól felszabadulhassunk egyszer - és a nyomása ellenére is tudjunk kevésbé nyomorultul élni.

Most, két évvel később nem bánom, hogy mindazt megcsináltuk, amit csináltunk, viszont nagyon örülök, hogy sikerült megtanulnom jobban értelmezni a problémákat és a feladatomat, és nem maradtam meg zsákutcába vezető elképzeléseimnél. Sok év áll még előttünk, amit hasznos munkával és rendszeres önkritikával tölthetünk ki.”