„Ez utóbbin a magukat jobboldalinak valló magyarok nagy része alighanem kiakad...
Uhel Péter: Attól függetlenül, hogy ezt a fogalmat mindenki összevissza használja, a jobboldaliság valójában nyomokban sincs jelen a magyar közéletben, de Európában sem.
PZ: Eredetileg a francia forradalom idején született a bal és a jobb fogalma. A baloldal nem a szó hagyományos értelmében vett reformokat, hanem az állami-szociális struktúra teljes átalakítását – szétverését – szerette volna, szemben az óvatos és megfontolt változtatásokat elfogadó jobboldali képviselőkkel. A különbség az, hogy míg a baloldal egy teljesen új társadalmat szeretett volna létrehozni, a jobboldal nem valamiféle tabula rasában gondolkodott, hanem megpróbálta újraformázni azt, ami az idők során elromlott, vagy az idők próbáját kiálló struktúrákat adaptálni a megváltozó körülményekhez. Azok többsége, aki ma jobboldalinak vallja magát, valójában a felvilágosodás kori felforgató, modernista, baloldali eszméknek a követője. Esetleg klasszikus liberális, mint ami bizonyos vonatkozásaiban köthető az amerikai neokonzervatív, illetve libertárius állásponthoz.
És a jobboldali pártok?
Pető Zoltán: A jobboldali pártnak nincs értelme, hiszen a párt fogalma már magában baloldali. Az a politikai irányzat, amit ma szélsőjobbnak neveznek, nagyrészt maga is a francia forradalom elveit követi. Nem lehet ugyan egy az egyben megfeleltetni a kettőt, de például a nemzeti szocializmus és a jakobinus eszmék között nagyon-nagyon sok a hasonlóság.
UP: Nem véletlenül tekintjük mi például Mindszenty bíboros nyomán a nyilasokat zöld kommunistáknak.
PZ: A latin – spanyol, portugál, brazil, részben francia – szélsőjobboldali mozgalmak, bevett, bár nem pontos terminológiával élve fasizmusok, általában sokkal kevésbé voltak baloldaliak, mint a nemzetiszocializmusok, de még ezekben is túl sok a forradalmi elem.
Szávoszt-Vass Dániel: Ha nagyon leegyszerűsítjük, a forradalom baloldali dolog, a jobboldal pedig mindig is forradalomellenes volt. Akik viszont ma nevezik magukat jobboldalinak, azok legtöbbször forradalmak mellett állnak ki, és elfogadják a köztársaságot mint államformát.
UP: Ma Magyarországon egyes közéleti csoportok és pártok egyszerre ünneplik az 1848-as forradalmat és az ellenforradalom 1919-es győzelmét. Bele se gondolnak, hogy ez két ellentétes dolog. Olyan nincs, hogy Kossuthot éltetem, Károlyit meg elítélem.
Oké, akkor milyen egy igazi jobboldali?
PZ: A jobboldali attól lesz jobboldali, hogy elfogadja az egyenlőtlenség elvét, monarchiában vagy egy annak megfelelő politikai rendszerben gondolkozik, arisztokratikus szemléletű, tiszteli a hagyományt, és a minőséget fontosabbnak tartja a mennyiségnél.
Ennek már az első pontja elég népszerűtlennek hangzik. Miért fogadnánk el az egyenlőtlenséget?
PZ: Mert az egyenlőség természetellenes. A természet rendje is hierarchikus, az ideális állam pedig a természet rendjét követi. Persze meg kell jegyezni, hogy az ideális állam utópia, mi pedig nem vagyunk utópisták. Szóval beszéljünk a legkevésbé tökéletlen államról. A demokrácia elvekben az egyenlőség mellett áll ki, de azt nem lehet megvalósítani. A monarchiában a hatalom felülről jön: a király a szuverén, nem a nép. Míg az összes zsarnokság és a demokrácia a néptől eredezteti a szuverenitását, a királyság nem. (...)
És egy királyból miért ne lehetne ugyanolyan zsarnok, mint egy politikusból? Sőt. Őt még csak le se lehet váltani...
PZ: A demokraták szerint a király könnyebben válik diktátorrá, mert nincs, aki korlátozza a hatalmát. Szerintünk viszont csak demokráciából alakulhat ki diktatúra. Mivel a nép maga nem gyakorolhatja a hatalmat, átruházza azt valakire, akinek, ha kellő támogatottsága van, úgy forgathatja a törvényeket, ahogy akarja. Majd ő kimondja, mi a nép akarata. Tulajdonképpen, ameddig megvan a többségi támogatottsága, bármit megtehet. Mert a demokrácia alapeszméje, hogy a többségnek mindig igaza van. Ez azonban nem igaz. A történelmi példák szerint legtöbbször egy kisebbségnek van igaza.
UP: És még ha igaza is van a többségnek. Ebben a szemléletben benne van annak a veszélye, hogy a minőséget a mennyiséggel azonosítják.
A forradalmak azért nem ok nélkül törnek ki. A demokráciában leválthatom a rossz vezetőt, egy rossz király viszont haláláig a nyakunkon marad...
PZ: Ez is egy republikánus toposz. Azt feltételezi, hogy az emberek el tudják dönteni, hogy egy vezető tényleg rossz-e neki, vagy sem. És hogy tényleg tudnak egy jobbat helyette. Ehhez olyan széles látókör és ismeret kellene, ami – főleg a modern világban – senkinek sincs meg. Semmi sem garantálja, hogy a rossz vezető leváltása után valami jobb jön. A példák azt mutatják, nagy valószínűséggel rosszabb fog következni.
UP: A demokráciakritika kedvenc példája Hitler.
Ha Vilmos császár hatalmon marad, nincs holokauszt. Hitlert a nép szavazta meg, fődemokratának hívta magát, rendszere a német vagy új demokrácia volt.
Amikor a király Mussolinit lemondatta Olaszországban, akkor Goebbels meg is jegyezte, hogy ilyen náluk, egy Führer-elvű köztársaságban nem fordulhatna elő. Jogosan írja Zygmunt Bauman A Modernitás és a holokauszt című művében, hogy a társadalommérnökösködés – amikor valaki megpróbálja megtervezni, milyen legyen az ideális társadalom, és megmondani mindenkinek, mit csináljon benne –, az genocídiumhoz vezethet. (...)
Milyen jogköre lenne a királynak?
PZ: Semmi gond nem lenne, ha a királynak pont olyan hatalma lenne, mint 1918 előtt IV. Károlynak vagy Ferenc Józsefnek volt. A magyar alkotmányban megvolt a fékek és ellensúlyok rendszere. A király hatalmának meg voltak a határai. Viszont dönthetett háborúról és békéről, részt vehetett a törvényalkotásban, törvényjavaslatokat tehetett, elnapolhatta az országgyűlést.
Ezek többé-kevésbé megfelelnek egy mai köztársasági elnök jogkörének...
UP: Igen, de ezeket gyakorolhatná is. Ugyanakkor ma egy François Hollande-nak vagy egy Barack Obamának tulajdonképpen sokkal nagyobb hatalma van, mint mondjuk XIV. Lajosnak, a Napkirálynak volt.
SZVD: Sok politikusra már ma is királyként tekintenek. Ez benne van a magyar néplélekben. Az emberek az épp aktuális vezetőjükből csinálnak egy mítoszt, egy kvázi királyt. Aki lehet a Horthy, a Kádár, az Orbán, a Gyurcsány, akárki. Aki gondolkodik helyettük. Ami borzasztó, mert egy királyságban sokkal inkább felnőttként kezelték az alattvalókat, mint manapság a választókat.
És miért ne lehetne egy miniszterelnökből király?
SZVD: Mondjuk Orbán Viktor sok egyéb mellett például azért nem lehetne, mert református, ráadásul nem is származik királyi dinasztiából. Ám, ami a legfontosabb, hogy Magyarországnak van törvényes trónörököse, Ferdinánd magyar királyi herceg, Ottó unokája.”