„A Tvt. 31. §-a a megismert környezetvédelmi alapelvekkel összhangban, általános jelleggel rögzíti: »Tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni.« Az általános rendelkezést konkretizálja például a 35. § (1) bekezdésében található felsorolás: »tilos olyan épületet, építményt, nyomvonalas létesítményt, berendezést létesíteni vagy üzembe helyezni, amely [a védett természeti terület] jellegét és állapotát veszélyezteti, károsítja, vagy ott a tájképi egységet megbontja. […]« E kívánalmat igyekszik garantálni (egyebek mellett) a törvény hatályos 39. §-a, amikor a védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő (tehát kifejezetten a természetvédelemmel összefüggő) hatósági eljárások meghatározott körében szakhatóságként jelöli ki a természetvédelmi hatóságot. Ezekben az ügyekben a természetvédelmi hatóság képes érvényesíteni és a döntésbe becsatornázni az imént ismertetett szempontokat.
Az Országgyűlés elé terjesztett új szabályozás ezt úgy változtatná meg, hogy kormányrendeletbe utalná azon eljárások megjelölését, amelyeknél fennmarad a szakhatósági minőség. A többi eljárásnál ez azonban elveszne, a természetvédelmi hatóság kontrollja tehát ilyen módon nem tudna érvényesülni. A jövőben a Kormány döntésétől függene, hogy a törvénynek az 1. pontban ismertetett zárt felsorolásból mazsolázva mely eljárásoknál hagyja meg a szakhatósági jogállást, illetve melyeknél szünteti meg azt. A kormányrendelet tehát kizárólag a hatályos szabálynál szűkebben, vagy legfeljebb azzal azonos módon – ekkor természetesen értelmét veszítené a módosítás – vonhatná meg a kört, de annál tágabban semmiképpen sem. (Fenntarthatja például a Kormány a szakhatósági eljárást bányatelek megállapításánál, de kiveheti alóla a veszélyes anyagok elhelyezését, vagy az útépítést.) A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a bevezetni tervezett szabályozási technika a hatályos Tvt. 39. § (1) bekezdés i) pontjában jelenleg is érvényesül. Itt a vízgazdálkodási, vízvédelmi tevékenységek és létesítmények engedélyezése esetén dönthet kormányrendelet a szakhatóság bevonásáról.
3.2. A törvényjavaslat értékelése
A fentiek arra utalnak, hogy a módosítás visszalépést jelent az elért védelmi szinttől. Vizsgálni kell tehát, hogy van-e olyan alapjog vagy alkotmányos érték, amelynek az érvényesüléséhez elkerülhetetlen a módosítás. A tervezet részletes indokolása a javasolt szabályozásra érdemi információt nem tartalmaz, az általános indokolás pedig lényegében a közigazgatás hatékonyságának a növelését és működési költségeinek a csökkentését jelöli meg a törvény céljaként.
Ebből több dolog is következik. Egyrészt ezek az érdekek nem tekinthetők olyan alkotmányos érték letéteményesének, amellyel szemben az egészséges környezethez való jognak engednie kellene. Ugyanígy nem minősül legitim célnak az a kitapintható jogalkotói szándék sem, hogy az érintett eljárások engedélyeztetésének akadályait lebontsák. Másrészt az indokolásból ugyan meg nem állapítható, de valószínűsíthsető, hogy a döntés-előkészítés során a törvény előkészítője nem vette figyelembe a környezeti szempontokat, ahogyan a potenciális szennyezés megelőzésére (amelyet a természetvédelmi hatóságnak az engedélyezésbe történő bevonása erősít) sem fordított kellő figyelmet.”