A gyűlölet hogyne zavarna?

„– Az, hogy az Egyesült Államok elővette Magyarországot, csak a kormány teljesítményének köszönhető – az oroszokhoz való közeledéstől a korrupciógyanús ügyekig –, vagy az ukrán konfliktusnak is?

– Ezeket nem lehet szétválasztani. Amerikának vannak érdekei, amelyeket kész érvényesíteni. Aki erről mást mond, nem mond igazat. Ez így volt a 70-es években is, amikor Salvador Allendét kitessékelték a hatalomból Chilében, de Grenadában, Kubában és Nicaraguában is, hogy csak azon a kontinensen maradjunk. Ebben nincs újdonság, de a kérdés az, hogy van-e felelős kormánya Magyarországnak. Nem úgy tűnik, hogy lenne. Arról van szó, hogy egy ilyen helyzetben a Déli Áramlat erőltetése vagy Paks bővítése nem pusztán egy zöld párt törekvéseinek mond ellent, hanem a teljes félreértése annak a geopolitikai szituációnak is, amiben ma Magyarország van. Az Egyesült Államok érezte, hogy Magyarország Oroszország irányába navigál, és ez sérti az érdekeit. A magyar kormánynak ezt régen fel kellett volna ismernie, és megfontoltabban kellett volna viselkednie. Most nem ideológiai lózungokról beszélek, félreértés azt gondolni, hogy Orbán Viktor filozófiai munkássága hozza izgalomba a State Departmentet. Amikor kiélezett konfliktus van Kelet-Európában, amelyben erősen ütköznek az orosz és az amerikai érdekek, és ebben az európai országok sajátos szerepet töltenek be, akkor nem szabad belevágni például a paksi bővítésbe. Attól teljesen függetlenül, hogy az LMP-nek egyébként alapvető kifogásai vannak az atomenergiával szemben, februárban-márciusban szent rettenettel figyeltem, hogy a magyar kormány úgy paksozik, hogy az ukrán válság eszkalálódásával egyáltalán nem is törődik. Az amerikaiak érdekeit egyébként az is sértheti, hogy Németország szoros energetikai kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal…

– Ezek szerint az ukrán sztori a 2013-ig erősödni látszó német–orosz tengelyről is szól?

– Biztos, hogy ez is benne lehet, de a magyar politikának akkor is megfontoltabban kellett volna eljárnia. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen: egy másik metszetben, az Európai Unión belül Magyarország sok tekintetben érdekkonfliktusban van a magországokkal. Ez nemcsak az Orbán-kormányra igaz, hanem általában a dél- és a kelet-európai országokra is. A helyes külpolitikai és uniós stratégia az lett volna, ha a magyar kormányok már évekkel ezelőtt, a világgazdasági válság mélyülése óta ezekkel az államokkal alakítottak volna ki érdekszövetséget. (…)

– Miért antikapitalista az LMP?

– Az LMP nem antikapitalista. Az LMP kapitalizmuskritikus. TGM-mel volt egy asszóm erről tavaly. Számon kérte, hogy nem vagyunk elég radikálisak. Az árutermelésen és a bérmunkán alapuló rendszerre kellene lőnünk, mondta. Jó, mondtam, és utána mi van?

– Forradalom?

– Oké, és utána? Erre nemigen tudnak kimerítő választ adni a neomarxisták. Maradjunk csak a kritikánál.

– Sokan mégis úgy olvassák az LMP politikáját, hogy az a globális kapitalizmus kritikájában nem különbözik a Fideszétől.

– Ez oltári nagy ökörség. A Fidesz tökéletesen kapitalista párt. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az csak a tényeket nem veszi figyelembe. Szanyi Tibort idézve: a Fidesznek a nemzetközi tőkével ugyan baja van, a neki tejelő nemzeti tőkével azonban nincsen. Orbánék politikája tőrőlmetszett reaganista–thatcherista politika, megfejelve a bethleni konszolidáció hatalomszemléletével. A Fidesztől mi sem áll távolabb, mint a rendszerkritika. De még a multiellenessége sem emlékeztet az LMP kritikáira. Mi azt mondjuk: az elmúlt 25 év azért zsákutca, mert a külfölditőke-vonzó képességre alapozta a fejlődést, és óriási szakadék keletkezett a hazai kkv-k és a betelepülő multik között. (…)

– Melyik oldal tette tönkre inkább Magyarországot az elmúlt két és fél évtizedben?

– Nem mennék bele ebbe a játékba. Ha valaki csak a jogi keretekre fókuszál, könnyen mondhatja: az alkotmányos rend, a jogbiztonság szisztematikus lebontása a Fideszhez fűződik. De ez a végeredménye valaminek, és itt nemcsak a közhangulatra, az erkölcsi romlásra és a gazdasági krízisre gondolok. A jogállam lebontása régebben kezdődött. Annyi a különbség, hogy a ballibek kétharmaduk birtokában sem szabták át a kereteket, noha igény lett volna rá. Ők inkább megszegték a létező szabályokat. A Fidesz ezzel szemben törvényesíti azt, ami korábban jogsértés volt. Orbánék a megalakulásuk óta ezt a játékot játsszák: a meglévő jogi kereteket addig tágítják, amíg kényelmesen el nem férnek köztük. Érdemes észrevenni, hogy már a 89-es indulás magában hordta annak a lehetőségét, ami kialakult. (…)

– Szerintem jóval energikusabban ütöd a jobboldalt, mint a balt, mégis több kritikát – sőt gyűlöletet – kapsz balról, mint jobbról. Zavar?

– A gyűlölet hogyne zavarna? Abba viszont nem biztos, hogy bele kell menni, hogy ki a bal és ki a jobb. A szocialistákkal egyébként jó viszonyt ápolok. Arról pedig, hogy a gyurcsányisták és a bajnaisták – vagy az ő trollkommandóik – részéről mennyi gyűlöletet kapok, azt tudom mondani: őket nem tekintem baloldaliaknak.(…)

– Kiegyezhetünk abban, hogy a lélektani határ 10 százalék körül lehet? Mikor lépitek át?

– A Jobbik 2003-ban alakult. Öt évvel azután Vona Gábort még senki sem ismerte. Mi 2009-ben alakultunk, öt év telt el azóta. Tippelni nem akarok, de nagyon remélem, hogy a ciklus felénél már tartunk majd valahol. Ez logisztikai kérdés is. Áprilisban Kisvárdán és Vásárosnaményban értük el a leggyengébb eredményt. Nem véletlenül. A lélektani határt akkor tudjuk átlépni, ha ezeken a helyeken nemcsak négyévente és nemcsak óriáspkalátokon találkoznak velünk. Ha ott is lesz élő és működő LMP-csoport. Ha bemegy valaki a kocsmába, és tudják róla, hogy LMP-s. Idáig kell eljutni a ciklus közepére. Ezt fontosabbnak tartom, mint azt, hogy a közvélemény-kutatások mit mutatnak. Itt van a kispártiságból a kormányképességhez átvezető híd. Ami viszont nagyon jó hír: az LMP iránti potenciális szimpátia sokkal magasabb, mint 2010-ben volt. A nyitottság tehát megvan.”