A múltat elsöpörni

„A nagy eszmékből mára mintha csak annyi maradt volna, hogy ki kit utál, igaz, szívből és szabadon. De hogy ez az »elmúlt huszonöt év« egységesen és maradék nélkül elsöprendő volna – ez jóindulattal nézve butaság, kevésbé jóval önkéntes behódolás az Orbán Viktor-féle, a »rendszerváltás zavaros évtizedeiről« szóló rossz dumának. Kétség sem férhet hozzá, hogy a mai közélet jellemzően cinikus, haszonleső, korrupt, az átlagos magyar politikus meg még csak nem is érti, miért baj, ha a maga és hatalmi köre érdekét mindenkor az állampolgároké elé helyezi.

Az azonban, hogy a palettán ma fellelhető pártok – más okból ugyan, de egyként – alkalmatlanok a munkára és érdemtelenek a bizalomra, nem jelenti azt, hogy a parlamenti demokrácia bukott meg Magyarországon. Antall vagy Horn nem tehető ugyanabba a kalapba, ahol Orbán van: egyikük sem kísérelte meg a demokratikus intézményrendszer lebontását, maffiaelven működő tekintélyuralom kiépítését, a választások manipulálását.

Nyolcvankilencben megtanultuk, hogy valamit elsöpörni könnyebb, mint gondolnánk. Kilencvenben meg azt, hogy újat építeni és azt jól csinálni az igazán nehéz feladat. Nagyon nem mindegy tehát, honnan kezdjük újra, mit folytatunk és mit nem.”