„A nagy eszmékből mára mintha csak annyi maradt volna, hogy ki kit utál, igaz, szívből és szabadon. De hogy ez az »elmúlt huszonöt év« egységesen és maradék nélkül elsöprendő volna – ez jóindulattal nézve butaság, kevésbé jóval önkéntes behódolás az Orbán Viktor-féle, a »rendszerváltás zavaros évtizedeiről« szóló rossz dumának. Kétség sem férhet hozzá, hogy a mai közélet jellemzően cinikus, haszonleső, korrupt, az átlagos magyar politikus meg még csak nem is érti, miért baj, ha a maga és hatalmi köre érdekét mindenkor az állampolgároké elé helyezi.
Az azonban, hogy a palettán ma fellelhető pártok – más okból ugyan, de egyként – alkalmatlanok a munkára és érdemtelenek a bizalomra, nem jelenti azt, hogy a parlamenti demokrácia bukott meg Magyarországon. Antall vagy Horn nem tehető ugyanabba a kalapba, ahol Orbán van: egyikük sem kísérelte meg a demokratikus intézményrendszer lebontását, maffiaelven működő tekintélyuralom kiépítését, a választások manipulálását.