„Most meg az derült ki, hogy Szijjártó külügyminiszter kabinetfőnöke, Benkő Szilárd úgy nyerte el állását, hogy nincs neki meg az ehhez szükséges diplomája; szegény Magyarország, itt az újabb csapás. Mintha a felsőfokú tudás olyan nagyon számítana.
Itt van mindjárt a honi közélet központi figurájává előlépett Goodfriend ügyvivő, aki az arizonai egyetemen filozófia-, ógörög-, francia- és kommunikációórákat vett, doktori kutatásokat folytatott Londonban, és tanult mellesleg görögül, spanyolul, magyarul, hindiül, héberül és jiddisül, aztán láttuk, mire ment vele a Szabadság téren sétálgatva az adóelnök-látogatásos, őszi délutánon. Nem véletlenül nevezte őt egykori ötödvonalbeli CIA-ügynöknek a nagyjából másfél évtized alatt sikeresen lediplomázott Deutsch képviselő, és akkor az egyenesen nappali tagozatos érettségiig jutott Kósa Lajos még meg se szólalt. (...)
Mi most kizárólag a feltörekvő ifjú nemzedék legjelesebbjeire gondolunk, akik kivételes módon nem vásárolták, és nem is pókeren nyerték a diplomájukat, hanem maguk írták. (...)
Előtte egy nappal a szintén diplomás Csepreghy helyettes államtitkárról derült ki egy civil rendezvényen, hogy miközben kétnaponta üzen hadat Norvégiának, nem tudja, hogy a norvégok több száz civil szervezetet támogatnak Magyarországon, nemcsak egyet, ahogyan ő hiszi, egy hete pedig a már-már túlképzett L. Simon államtitkár szakmai közönség előtt fejtette ki, hogy a magyarságnak a Facebook helyett a színmagyar Iwiwet kellene használnia, elfelejtvén, hogy az Iwiw már rég megszűnt.
Ráadásul mindezt kifogástalan diplomával és pártpedigrével a zsebben, a tévedhetetlenek fölényes magabiztosságával adják elő, nyeglén, kioktatón; nem azért mondom, de ilyen slendriánság és hozzáállás láttán egy valamirevaló mintadiktatúrában, amilyen mi is akarunk lenni, azonnal baltával tennének rendet a delikvens fejében.
Ehhez képest Benkő Szilárd diploma nélkül is maga a tudásalapú kabinetfőnök.”