Az utóbbi hónapokra megfonnyadt, kiüresedett, és enerválttá, mondhatnám teljességgel parodisztikussá vált a kormányzati és szimpatizánsi érvrendszer, azt igazolva indirekt módon, hogy az Orbán-rezsim racionálisan védhetetlen.
„A jobboldali érvrendszer – Gyurcsány-oeuvre ide vagy oda – eddig is agyaglábakon állt, megerősíteni okos kormányzati politikával nem tudták, ám az összeroskadása úgy megy végbe, hogy az semmiféle katarzist nem vált ki a társadalomban. Az országot eddig sem érdekelték az érvek (csak a szenvedélyek), hát most az érvek hiánya sem hatja meg. A netadó elleni tüntetések nyomán egy kicsit esett a Fidesz támogatottsága (és jellemzően nem nőt még ezzel arányosan sem a megrokkant baloldali pártoké), de a társadalom túlnyomó kormányellenes hányada továbbra sem érti, mi fáj neki, és nem alkalmas a közös cselekvésre. Igaz, pont a korrupció és az elszegényedés kettős élménye végül olyan lehet, ami elég embert fordít az ellenállás felé; szemben a jogállam elvesztegetésével, a kenyér elvesztése aktivizálhatja a többséget, ez azonban szükségképpen dühös, csalódott, félelem és gátlás nélküli fordulat lesz, és nem lesznek »nyugodt erők«, amelyek kordában tudják tartani. Nem mi tehetünk róla, ők akarták.
A helyzet 2015-re, a már belengetett, további szociális károkozással járó intézkedések nyomán, minden bizonnyal tovább fog romlani. Ahhoz, hogy 2015 egy új 1988 lehessen a maga funkciójával egy új rendszerváltásban, már nem hiányzik sok. Sok nem, de a lényeg igen. Az alternatíva.”