„Fénytörős burleszk Szanyi Tibor esete is a gój motorosokkal. Magyarázkodása jelzi, hogy a szintén mindenkit kioktató, fejlett kritikai érzékkel bíró ember mennyire devalválja önmagát, ha nagyképűen hazardíroz, méltatlan szituációba lavírozza magát. Lelepleződik, maga alá temetve még politikában szerzett rutinját is. Nyilatkozatában azt fejtegeti, hogy mint felelős politikus, nem futamodhatott meg egy olyan fogadás elől, ami a szocialisták választási eredményére vonatkozott. (Dehogynem!).
Majd ellökve magától a több mint kínos szituációt, azt állítja, hogy gój motorosait (akik Brüsszelben is szokott öltözéküket viselték) civilként fogadta – első, az unió iránt rettentően érdeklődő privát látogatói tehát ők voltak, erre pedig van neki törvényes kerete. A bizarr helyzeten úgy akar úrrá lenni, hogy minden különösebb fenntartás nélkül elsétál amellett, hogy kikkel fogad, s ha veszít, azt közpénzből állja.
Szanyi, mint kitudódott, sógornőjét alkalmazza gyakornokként Brüsszelben. Ez is azt jelzi, hogy egykettőre képes saját érdekeire szabni a privát szféra és a politikusi lét viszonyát.”