HÖK-válság – egy generáció bukása

„Nem jó irány a felsőoktatási törvény (Nftv.) új szabálya, amely huszonöt százalék alatti választási részvétel esetén nem engedi, hogy a hök gyakorolja a jogait. A probléma világos: nem jó, ha ilyen kevesen érdeklődnek a hallgatói képviselet iránt. Erre azonban elég szűklátókörű, és alkotmányosan is megkérdőjelezhető az a válasz, hogy egy ilyen önkormányzat ne is akarjon beleszólni az egyetem irányításába. Ahogy egy helyi önkormányzatnál, vagy újabban a parlamenti választásoknál sem releváns, hogy hányan választották meg a képviselőket, úgy itt sem szabadna ez alapján korlátozni a jogokat. A jogalkotó szerint tehát arra a problémára, hogy kevesek mennek el választani, mert nem tartják fontosnak részvételt, az a jó válasz, hogy akkor még a lehetőségét is elvesszük annak, hogy jövőre többen gondolják az ellenkezőjét.

A közönynek természetesen van alapja, hiszen van miért kárhoztatni a gyakran valóban korlátolt, karrierista hökösöket, de ha a hallgatói önkormányzatok válságát akarjuk megoldani, akkor ennek nincs sok értelme. Be kell látnunk, hogy mi magunk vagyunk a hök; és mindaz a katasztrófa, ami ma ezen a téren előttünk tornyosul, nem más, mint a hazai közélet következő évtizedei.

Van néhány terület, ahol valóban korlátozni kell a hököket: az ellenőrizetlenül elköltött pénzek, a gólyatáborok kontroll nélküli megszervezése nem alapelemei egy önkormányzatiságon alapuló intézménynek. Bármennyire is megfelelne azonban a hallgatói érdekképviselet erőteljes korlátozása a jelenlegi közhangulatnak, ez hosszú távon sokkal komolyabb problémákat okozna, mint amilyeneket ma orvosolni akar.”