Futószalag

„A Jobbik ereje több okra is visszavezethető. Az első, hogy a társadalom nagy hányadával el tudta hitetni, hogy kormányzás nélkül is képes változásokat elérni az országban. Remek – bár kifogásolható – példa erre a Magyar Gárda felállítása, amely a mai napig állandó témát ad a sajtó számára. Több éve zajlanak a jogi huzavonák, de a választások azt mutatják, hogy a közbiztonság igénye mindig a nemzeti radikálisok kezére játszik. Bár a kormányzat azt kommunikálja, hogy »rend van«, a szegregátumok lakossága gyakran maga hívja a Magyar Gárda egyik utódszervezetét, hogy járőrözzön a szegénysorokon. Érdekes viszont az, hogy a Jobbik szavazóbázisának elenyésző hányada él csak ilyen körülmények között. A Tárki 2009 és 2010 között elvégzett felmérései rámutattak arra, hogy a felállított hipotézisek és sztereotípiák nem teljesülnek a valóságban. Egyértelművé vált, hogy a radikalizálódás hátterében nem a szociális helyzet áll, ugyanis a szavazóik több mint fele 70 ezer forintnál többet keres havonta, tehát a Jobbik nem az elveszettek és a kisemmizettek pártja.

Nem szabad elmenni szó nélkül a Jobbik innovatív kampánymenedzsmentje mellett sem, amely alapjaiban határozhatta meg az április 6-ai választások végkimenetelét. Tartalmat gyakorlatilag csak a Jobbik médiája nyújtott, míg a riválisai egymással voltak elfoglalva. Meglátásom szerint ez egy sajátos lélektani hatást eredményez – növeli a törzsszavazók önbecsülését azzal, hogy a párt foglalkozik velük, szolgáltat és nem csak a szavazatait várja. Megkezdték a regisztrációkat, így a későbbiekben könnyebben el tudják majd érni a szavazóikat és akár az ingadozókat is. Sajátságos politikai kultúránkban pedig hagyományosan köztiszteletnek örvendhet az, aki úgy mutatkozik, mintha egy lenne »közülünk«. Vona Gábor álruhás országjárása pontosan erre játszott rá.

Összegzés

Nem esett még szó az általam legkritikusabbnak vélt dilemmáról, a kormány kommunikációjáról. A Fidesz – vélhetően az egységesítés és az érzelmi lekötelezés miatt – beleplántálta szavazóbázisába azt, hogy Magyarország egy »ostromlott vár«, amelyet meg kell védeni. A kormányközeli CÖF életre hívta a Békemenetet, melynek célja a kormányzat megvédése a külső támadások ellen. Bár az EU felől érkező komoly támadások (pl. bírák kényszernyugdíjazása) során a Fidesz-KDNP meghátrált, mégis sikerült arra kondicionálni a társadalmat, hogy a kormánypárt az egyedüli, amely megvédheti hazánkat. Mindezek mellett továbbra is életben tartják azt a bankellenes retorikát, amellyel 2010-ben nekiláttak a munkának, és amit a Jobbik is képvisel. A fentiekből kiderül az is, hogy a szélsőjobboldali párt jól felfogott politikai érdekeként elkezdett hasonulni a Fideszhez, szakított az erősen radikális arculattal.

A tendenciákat tekintve a Fidesz »futószalagot« létesített önmaga és a Jobbik között. Egy súlyosabb politikai válság vagy Orbán Viktor szabadságharcos karizmájának csorbulása esetén a »centrális erőtér« komolyan megrendülhet, egyúttal a Jobbik szavazóbázisa könnyedén felduzzadhat – persze csak akkor, ha a sokak által vizionált szélsőjobbos pártszakadás mégse valósulna meg.”