Denevértörvény

„A tények azonban ellentmondanak a kormányfői kijelentéseknek. A pénzügyi intézmények, ez idáig (legalábbis a nyilvános információk szerint) nem fordultak a »38-as törvény«miatt az Alkotmánybírósághoz. Ezzel szemben azokban a perekben, amelyek megindítására a »38-as törvényben« felállított 30 napos jogvesztő határidő kényszerítette rá mindazokat a pénzügyi intézményeket, amelyek nem fogadták el a törvény »vélelmét« arról, hogy az elmúlt 10 évben kötött fogyasztói kölcsönszerződésekben valamennyi kamatemelésre vonatkozó kikötés tisztességtelen volt, az intézmények kérték az eljáró bírói tanácsokat, hogy – a per felfüggesztése mellett – forduljanak az Alkotmánybírósághoz. Ezeknek az indítványoknak a perekben ítélkező bírósági tanácsok túlnyomó többsége nem tett eleget, de néhány esetben maguk a bírák is úgy ítélték meg, hogy a »38-as törvény« alaptörvény-ellenes, és döntésüket részletesen indokolt végzésükben be is jelentették. A bírósági tárgyalótermet azonban emiatt nem tekintem csatatérnek. Az igazságszolgáltatás képviselőinek ugyanis sem a bankok, sem az alperesi oldalon fellépő állam nem az ellenfelük, nem harcolnak velük, ezért nem törekedhetnek győzelemre sem. Feladatuk: a jogszabályok alkotmányos előírásoknak megfelelő alkalmazása. Ha egy bíró arra a meggyőződésre jut, hogy az adott per elbírálására irányadó jogszabály ellentétes az Alaptörvénnyel, nem csupán joga, de az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25.§-a alapján kötelessége is, hogy az Alkotmánybíróság eljárását vegye igénybe.”