A baloldali sajtó ismét kiforgatta Orbán Viktor szavait
A HVG, a Telex és a 444.hu is „lehagyta” a miniszterelnök gondolatmenetének a végét.
Bámulattal tölt el azoknak a liberálisoknak, baloldaliaknak az őszinte csodálkozása, akiknek Orbán Viktor tusványosi előadásából kellett értesülniük arról, hogy évek óta illiberális demokráciában élnek.
„Az illiberális demokrácia elmélete és gyakorlata történetileg a fasiszta totalitarizmusokkal, általánosabban a populizmussal jelent meg, amely – a közkeletű elképzeléssel ellentétben – nem a jobboldal és nem a baloldal, hanem a liberális centrum szélsősége (természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jobboldalnak és a baloldalnak ne volna szélsősége, de az más tőről fakad). Antidemokratikus jobboldal van (a jobboldal szélsősége különösen antidemokratikus volt), de antiliberális vagy illiberális jobboldal nincsen, vagy az már nem jobboldal, hanem a liberális politikai centrum szélsősége: populizmus, ahol a demokrácia közvetlen választáson – népszavazáson – alapuló vezérdemokráciát vagy a nép köztéri akklamációján −közfelkiáltásán – alapuló vezérállamot jelent. Magyarán: az illiberális demokrácia így vagy úgy a vezér korlátlan hatalmával azonos. Korlátokat a hatalomnak nem a demokrácia, hanem a liberális alkotmányosság szab, ha pedig nem szab többé, mert felszámolták, akkor előbb-utóbb az utolsó korlát, a demokratikus választáson nyert mandátum időbeli korlátja is megszűnik, vagy legalábbis a vezér kénye és kedve, hatalmi érdeke szerint hajlítható, kicselezhető, mint azt az utóbbi években jól látni egy sor virtigli illiberális vezérdemokráciában – Oroszországtól Törökországig, Kazahsztántól Szingapúrig. (...)
Nem valamiféle ideológiai háború, eszmék csatája zajlik tehát a szemünk előtt, melyben a liberalizmus a hunyó. Ha csupán értékrendbeli vagy politikai programváltásról volna szó, ha az illiberális demokrácia csupán azt jelentené, hogy a kormányzat a közösséget, a közérdeket, a közjót, a nemzeti érdeket az egyéni érdek elé sorolja, akkor ugyan miért kellene ehhez felszámolnia a liberális alkotmányosság védműveit, a fékeket és ellensúlyokat, a hatalmi ágak elválasztásait, korlátoznia a szólás- és sajtószabadságot, felszámolnia vagy állami ellenőrzés alá vonnia minden autonómiát (az önkormányzatokétól a szakmai testületekén át a civil szervezetekéig és az egyetemekéig), felszámolnia mindent, ami a végrehajtó hatalmat az egyének és közösségek fölötti uralomban idáig alkotmányosan korlátozta? Mi fogja végül majd megkülönböztetni az illiberális demokráciát a burkolt vagy nyílt parancsuralomtól?”