Az illiberális jobboldal

2014. augusztus 17. 10:15

Bámulattal tölt el azoknak a liberálisoknak, baloldaliaknak az őszinte csodálkozása, akiknek Orbán Viktor tusványosi előadásából kellett értesülniük arról, hogy évek óta illiberális demokráciában élnek.

2014. augusztus 17. 10:15
Szilágyi Ákos
NOL

Az illiberális demokrácia elmélete és gyakorlata történetileg a fasiszta totalitarizmusokkal, általánosabban a populizmussal jelent meg, amely – a közkeletű elképzeléssel ellentétben – nem a jobboldal és nem a baloldal, hanem a liberális centrum szélsősége (természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jobboldalnak és a baloldalnak ne volna szélsősége, de az más tőről fakad). Antidemokratikus jobboldal van (a jobboldal szélsősége különösen antidemokratikus volt), de antiliberális vagy illiberális jobboldal nincsen, vagy az már nem jobboldal, hanem a liberális politikai centrum szélsősége: populizmus, ahol a demokrácia közvetlen választáson – népszavazáson – alapuló vezérdemokráciát vagy a nép köztéri akklamációján −közfelkiáltásán – alapuló vezérállamot jelent. Magyarán: az illiberális demokrácia így vagy úgy a vezér korlátlan hatalmával azonos. Korlátokat a hatalomnak nem a demokrácia, hanem a liberális alkotmányosság szab, ha pedig nem szab többé, mert felszámolták, akkor előbb-utóbb az utolsó korlát, a demokratikus választáson nyert mandátum időbeli korlátja is megszűnik, vagy legalábbis a vezér kénye és kedve, hatalmi érdeke szerint hajlítható, kicselezhető, mint azt az utóbbi években jól látni egy sor virtigli illiberális vezérdemokráciában – Oroszországtól Törökországig, Kazahsztántól Szingapúrig. (...)

Nem valamiféle ideológiai háború, eszmék csatája zajlik tehát a szemünk előtt, melyben a liberalizmus a hunyó. Ha csupán értékrendbeli vagy politikai programváltásról volna szó, ha az illiberális demokrácia csupán azt jelentené, hogy a kormányzat a közösséget, a közérdeket, a közjót, a nemzeti érdeket az egyéni érdek elé sorolja, akkor ugyan miért kellene ehhez felszámolnia a liberális alkotmányosság védműveit, a fékeket és ellensúlyokat, a hatalmi ágak elválasztásait, korlátoznia a szólás- és sajtószabadságot, felszámolnia vagy állami ellenőrzés alá vonnia minden autonómiát (az önkormányzatokétól a szakmai testületekén át a civil szervezetekéig és az egyetemekéig), felszámolnia mindent, ami a végrehajtó hatalmat az egyének és közösségek fölötti uralomban idáig alkotmányosan korlátozta? Mi fogja végül majd megkülönböztetni az illiberális demokráciát a burkolt vagy nyílt parancsuralomtól?

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 149 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
illiberator
2014. augusztus 18. 10:33
Imre Kertesz Akos Kertesz Akos Szilagyi Mi bennük a közös?
illiberator
2014. augusztus 18. 09:53
Csak az különös, hogy az utóbbi évtizedekben egy “sor virtigli illiberális vezérdemokrácia” a gazdaságban sokkal nagyobbat lépett előre, mint a virtigli liberális vezérállamok demokráciáját majmoló kelet-európai országok bármelyike. Az elrettendő példaként említett Szingapúrban az egy főre jutó jövedelem sokszorosa a miénknek – pedig nem sokkal korábban ennek fordítottja volt a helyzet. A kis ország jelenleg Ázsia ipari központja. Nyolcféle nép, ötféle vallás él együtt a lehető legnagyobb békességben. Hivatalos nyelve négyféle. A törvények persze szigorúak. Ha egy turista belép az országba, vízumként csupán egy sajtpapírnak is pici fecnit kell kitöltenie, de amin az is rajta van, hogy a drogkereskedést halállal büntetik - limit csupán néhány dkg drog. Állítólag a korrupció is alacsony (személyes tapasztalatom hogy a taxis nem fogadott el borravalót). A környezet, a város gyönyörű és élhető. Szóval mi a baj ezzel az illiberális állammal?
brabant89
2014. augusztus 18. 09:38
"A jobboldal hagyományosan inkább a liberalizmus, mint a demokrácia elkötelezettje, a baloldal éppen fordítva. Nem csoda, hiszen − mint Fareed Zakaria írja − „az alkotmányos liberalizmus a hatalom korlátozásáért száll síkra, a demokrácia a hatalom koncentrálásáért és felhasználásáért. Ezért is látott sok liberális a tizennyolcadik és tizenkilencedik században a demokráciában olyan erőt, amely képes aláásni a szabadságot.” ... De miután Nyugaton 1945-től kezdődően − nem utolsósorban a pax americana és a szovjet fenyegetés együttes hatására − a két politikai alapelv összefonódott, a liberális jobboldal megbékélt az általános választójoggal, a demokratikus baloldal pedig az alkotmányos liberalizmussal. „Ettől kezdve Nyugaton demokrácián liberális demokráciát értenek, de ez nem a liberális pártok vagy a liberális ideológia uralmát jelenti − emeli ki Zakaria, mintha egyenesen nekünk mondaná −, hanem a szabályos és tiszta választásokon megszerzett többségi hatalom gyakorlásának alkotmányos korlátait, a joguralmat, a hatalmi ágak elválasztását, a szólás, a gyülekezés, a vallás és a tulajdon alapvető szabadságjogainak védelmét. A szabadságjogoknak ez a csokra az, amit alkotmányos liberalizmusnak nevezhetünk, és ami elvileg és történetileg is különbözik a demokráciától."
catalina9
2014. augusztus 17. 22:14
Jacek Olgierd Kurski lengyel néppárti képviselő így foglalta össze a dolgok lényegét: „Orbán úr, szeretnék bocsánatot kérni öntől azért, ami ebben a teremben zajlik. Európa alapító atyái most minden bizonnyal forognak a sírjukban. Ami itt folyik, az bosszú az ön sikeres konzervatív kormányzásáért. Orbán úr, a nemzetközi tőke utálja önt, mert megadóztatja. A baloldal utálja önt, mert a keresztény értékeket beleírták az alkotmányukba. A szocialisták utálják önt, mert ön egyértelmű diktatúraként ítélte el a szocializmust. De ami nem öli meg önt, az csak erősíteni fogja. ...” KÉTHARMAD!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!