„Valószínűleg csalódnia kell azonban annak, aki úgy gondolja, hogy a devizapereskedés rövid úton, egyszer és mindenkorra lezárható. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert számosan abban reménykednek, és azzal biztatnak másokat is, hogy egykettőre pénzhez jutnak majd, tartozásuk pedig esetleg megszűnik. Bőven lesz példa nyilván erre is, a jogszabály, a jogegységi határozat, az AB-állásfoglalás ugyanakkor nem tud választ adni minden konkrét kérdésre, hiszen a jelenségeknek rendszerint csak a lényegét ragadja meg. Az egyes ellentmondásokat a személyes megállapodás, az előírt elszámolás vagy a bíróság ítélete oldhatja fel. Könnyen belátható ez, hiszen az élethelyzetek különböznek. Az olykor húsz-huszonöt évre szóló, többnyire jelzáloggal biztosított fogyasztói szerződések ezerféle kikötést tartalmaznak. Mindez elsősorban abból következik, hogy a 2003-tól idehaza mindinkább terjedő devizaalapú hitelezés nagyon sokrétű, összetett folyamat volt. Éppen olyan, mint amilyen a politika által is támogatott, feltétlen haszonra törekvő spekuláció lehet. A hazai polgárok jelentékeny része nem tudta elkerülni ezt a csapdát. A piacgazdaság egyik alapvető ismérve, a tőke szabad áramlása ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy a pénzvilág – akár csak időszakosan is – szabadon rendelkezhetne mások javaival, jövőjével.”