Erdogan és a populizmus paradoxona

„Más populista vezetőkhöz hasonlóan, mint Orbán Viktor magyar kormányfő vagy Hugo Chávez néhai venezuelai elnök, Recep Tayyip Erdogan nál is nehezen lehet összeegyeztetni a választási ígéreteket a későbbi, kormányzás során nyújtott teljesítménnyel. Az ilyen vezetők ellenzékben ugyanis még korrupcióval, illetve azzal vádolják ellenfeleiket, hogy azok a saját politikai osztályaik számára kisajátítják az államot, miközben semmibe veszik az átlagemberek érdekeit.

Aztán, amikor hatalomra kerülnek, végül ugyanígy tesznek, az államot saját pártjuk tulajdonaként kezelik, korrupciós ügyekbe keverednek, vagy legalábbis elnézőek a korrupcióval szemben. Általában ez a nyilvánvaló képmutatás nem befolyásolja a populisták választási esélyeit, ahogy azt Erdogan fölényes győzelme is mutatta. Miért van ez így?

A populizmust nem egy konkrét választói csoport – például az alsó középosztály – vagy a széles tömegeknek kedvező politika határozza meg, ahogy azt gyakran a liberális elemzők állítják. A populizmus inkább a politika alaposan moralizált koncepcióját valósítja meg. Ebben az értelemben a populista egy olyan politikus, aki azt állítja, hogy ő – és csakis ő – az, aki megfelelően képviseli az embereket, és az összes politikai ellenfelét pedig egy olyan szerepbe kényszeríti, amely szerint ők csak tettetik, hogy az emberek érdekében járnak el.

Ezen érvelés mögött az a nézet áll, miszerint az embereknek egy közös szándékuk van, amely a közjót célozza, és azt az autentikus vezetők – mint például Erdogan, aki a »Nemzeti Akarat, Nemzeti Erő« szlogennel kampányolt – tudják meghatározni és megvalósítani. A populisták nem csak elit-, hanem szükségszerűen pluralizmusellenesek és így antiliberálisok is. Politikájuk mindig a lakosság – erkölcsös emberekre és a nem erkölcsös többiekre (Erdogan gyakori szóhasználatával élve árulókra) – történő polarizálására, kettéosztására irányul.

A populisták szemében nem létezik legitim ellenzék. Aki a vezető ellen van, az automatikusan a nép ellen is. Ezen logika szerint, bárki is van az emberek ellen, az nem tartozhat igazán a néphez.”