A populizmust nem egy konkrét választói csoport – például az alsó középosztály – vagy a széles tömegeknek kedvező politika határozza meg, ahogy azt gyakran a liberális elemzők állítják. A populizmus inkább a politika alaposan moralizált koncepcióját valósítja meg. Ebben az értelemben a populista egy olyan politikus, aki azt állítja, hogy ő – és csakis ő – az, aki megfelelően képviseli az embereket, és az összes politikai ellenfelét pedig egy olyan szerepbe kényszeríti, amely szerint ők csak tettetik, hogy az emberek érdekében járnak el.
Ezen érvelés mögött az a nézet áll, miszerint az embereknek egy közös szándékuk van, amely a közjót célozza, és azt az autentikus vezetők – mint például Erdogan, aki a »Nemzeti Akarat, Nemzeti Erő« szlogennel kampányolt – tudják meghatározni és megvalósítani. A populisták nem csak elit-, hanem szükségszerűen pluralizmusellenesek és így antiliberálisok is. Politikájuk mindig a lakosság – erkölcsös emberekre és a nem erkölcsös többiekre (Erdogan gyakori szóhasználatával élve árulókra) – történő polarizálására, kettéosztására irányul.
A populisták szemében nem létezik legitim ellenzék. Aki a vezető ellen van, az automatikusan a nép ellen is. Ezen logika szerint, bárki is van az emberek ellen, az nem tartozhat igazán a néphez.”