József Károly Főherceg Terv

„Tarnabod ma egy olyan település, mely a legkiválóbban írja le azt a folyamatot, mely során magyar vidék korábban gazdag kistelepülései elzárt, nehéz sorsú mélyszegény kisfalvakká váltak. A rendszerváltozást követő elhibázott privatizáció, mely a képzelten munkaerőnek megélhetést biztosító téeszeket magánkézbe juttatta és emberi erőt nem igénylő termelésre állította, valamint a fiatalság tömeges városokba vándorlása elnéptelenedéshez és elszegényedéshez, a szolgáltatások (pl. orvosi ellátás, helyi kulturális élet, tömegközlekedés) elsorvadásához vezetett. (…)

Tarnabodon a lakosság jelenlegi értékrendje elvárosiasodott, különösen a fiatalabb korosztályé, elsősorban a szórakozás és a gondtalan élet az elérhető célok, de ez kistelepüléseken nem fenntartható, mivel hiányoznak az ehhez szükséges elérhető munkahelyek, közlekedés, valamint otthoni termelés hiányában a lakosság a kereskedelmi láncokra szorul. Ezért az itt élők számára elengedhetetlen, hogy a helyi erőforrásokat mind háztáji, mind közösségi szinten használjuk. A település körüli kiváló minőségű földek többségét messzi vállalkozó műveli, elsősorban emberi erőforrásokat nem igénylő terményeket termesztve, a településen belül viszont számos régi lepusztult házhely található, melyek tulajdonjogának rendezésével és művelésbe vonásával a településen élők gyümölcs- és zöldségigényét fedezné. A helyiek nagyobb tömegének foglalkoztatására elsősorban olyan termékek előállításával lehetséges, melyek több emberi munkát igényelnek, igénytelenek és közvetlenül nem értékesíthetőek, vagy őrzésük megoldható, mint fűszerek (pl. kakukkfű, rozmaring), kerti növények, bodza. A településen már megvalósult mezőgazdasági munkás képzésen szerzett tapasztalatok ezzel hasznosíthatóak volnának. Azok számára, akik erre alkalmasnak és kitartónak bizonyulnak, szakemberek segítenének a méhészet (akácos település széli telepítése, valamint a település határában már meglévő mellett) kialakításában. A későbbiekben (további ciklusokban) megfontolandó egy esetleges gyümölcsös telepítés és pálinkafőzde megépítése, mivel ez kistermelésben is jövedelmező, valamint savanyítóüzem a javak késztermékké alakítására. Mindkét esetben hungarikumról beszélünk, melyeket közösségi oltalom védelmez, így ezzel Hazánk hírnevét is öregbítenénk.

A településen ezen felül fontolóra kell venni a megújuló energiaforrások becsatornázását, Erkhez hasonlóan a szélerőművet, illetve a közvilágítás biztosításához napelemeket, ezeket folyamatosan bővítve. Ezek megtérülése éveket, évtizedeket jelent, de a bizonytalan kimenetelű Kárpát-medencei energiapolitika ismeretében minden kisegítő beruházás növeli a biztonságot. (…)

A XXI. században minden háztartásban elengedhetetlen a vezetékes áram (a víz szélsőséges esetekben megoldható közkútról), ezért a település önkormányzatának szükséges az adósságkezelési szolgáltatás bevezetése és az előre fizetős mérőhöz feltöltőkód árusítása, lobbitevékenység árusítók (bolt, posta, dohánybolt) meggyőzésére. Ehhez célzott támogatást nyújtása központi keretből (adósság felének megfizetése részletfizetés mellett). A kommunális adót szintén beépítenénk ebbe a körbe, hogy a lakosság köztartozásának felhalmozódását csökkentsük.

Az önkormányzati segély helyett az önkormányzat kamatmentes kölcsönt nyújtana és azok megfizetésére részletfizetést biztosítana. A motiváció növelése érdekében a jó adósok számára kedvezmények kerülnének megállapítása, addig viszont nem állapítható meg új kölcsön, amíg az előző törlesztése nem történt meg. Az úgynevezett önkormányzati segély pedig megmaradna a váratlan krízishelyzet (pl. haláleset, baleset, betegség, lakhatás ellehetetlenülése) kezelésére.

A lakásfenntartási- és óvodáztatási támogatás jelenleg kötetlen formában kerül kifizetésre, így funkcióját veszti. Az LFT nem járul hozzá a lakásköltségek fedezésére, ezért ez elsősorban a szolgáltatók felé célszerű automatikusan utalni a megállapított összeget. Aki adósságkezelési szolgáltatásban vesz részt, annak ez az összeg alanyi jogon jár. Az óvodáztatási támogatás első ízben szintén természetben kerülne megítélésre. (…)

Tarnabodnak van jövője. A kezdeti fellendülés ellenére jelenleg az írott és íratlan médiában mint a nyomor és kiszolgáltatottság szimbóluma jelenik meg a település, ebben közrejátszott az önkormányzat átgondoltnak és kiszámíthatónak nem nevezhető gazdálkodása, valamint némely esetekben a település lakosságának saját meggondolatlan nyilatkozatai. Ennek ellenére a folyamat megfordítható, ehhez viszont a település összefogására van szükség, a családoknak az egymással való szembenállás és irigykedés helyett az építésbe kell energiát fektetniük.”