Vegyük vissza a politikai kormányzást!

„Bevállalom annak veszélyét, hogy bonapartistának, urambocsá bolseviknak tűnjek – pedig nem vagyok az -, és kimondom: a kormányzásnak természetétől fogva politikainak kell lennie, a szakértelemre, technokráciára való hivatkozás ugyanannyira a hétköznapi játszmák retorikai eszköze, mint a nemzetre való kizárólagos hivatkozás. A közjó szolgálata nem tudomány, nincsenek előre lefektetett utak, már csak azért sem, mert a közjó egy a polgárok és elitek közötti folytonos párbeszéd során kikristályosodó, nem pedig kőbe (gránitba?) vésett valami. Egy miniszternek, államtitkárnak, képviselőnek tehát pontosan, hogy kommunikálnia kell az állampolgárokkal (nem feléjük, hanem velük), az így megszülető döntéseket pedig végig kell vinnie az államigazgatáson. És mindezt egy jól meghatározott világnézeti, politikai program szerint kell tennie, ellenkező esetben a kormányzás komplex aktusa rögtönzések sorozatára redukálódik. (Egyébként, valószínűleg a miniszterelnököt is ennek a rögtönzéses technikának a gyengeségei zavarják leginkább.) (...)

A »politikai kormányzás« egy forma, amely minden más formához hasonlóan bármilyen tartalommal kitölthető. Margaret Thatcher egy egész ország, akaratával szemben erőltette át saját vízióját, és bezárt bányákat, munkanélküliséget, leszakadó, gettósodó tömegeket hagyott maga után. FDR egy addig ismeretlen új többséget kovácsolt, fellendülést és csökkenő egyenlőtlenséget örökítve az utókorra. Az elhivatottság és a politikai kormányzás mindkettejük esetében ott volt, csak a vízió volt más. A Thatcherizmus, ahogy korábban például a nemzetiszocializmus, a baloldal kezéből vette ki a politikai kormányzás eszközét és töltötte meg szörnyű tartalommal.

Erre válaszul azonban nem a technokrácia elefántcsonttornyába kell visszavonulni, hanem az elhivatottsággal, a tenni akarással, a vízióval kell újra megbarátkozni. Jaj, és még valami: ha a fenti anekdotákból bármit is leszűrhetünk az a következő: a »politikai kormányzás« csak autentikus demokratikus, és igen, jó értelemben vett populista körülmények között valósítható meg, ellenkező esetben csak káros akarnokoskodás az egész. Ez tesz különbséget jó és rossz politika között, mert bár elfelejtjük, a történelem során igenis létezett jó, a köz javát szolgáló politika. És Magyarországnak most épp erre van szüksége. Jó politikára. Radikális baloldalira.”