És most mi lesz?

„Ezért hát azt gondolom, hogy Orbán Viktor a liberális demokráciák végét hirdetve nem a diktatúrák számos változataiból választ alternatívát, hanem valami jobbat. Megtette. Olyan sikeres országokat hozott fel tanulandó példaként, mint Oroszország. Ahol a nyersanyag eladásából élnek jól, jobbára kevesen. Meg ahol ÁLLAMI megrendelésre lőnek le újságírót. Meg még Kína is példa. Igen, a magyarországnyi Pekingben hatalmas életszínvonal-növekedés tanúi vagyunk. De tudja valaki, hogyan él mondjuk 900 millió ember? Vagy néhány tucat milliónyi kisebbség, amelyeknek létezését sem nagyon emlegetik ma Európában? S ahol a kivégzésnek nincs hírértéke? A legjobb példa még Törökország volt, de hát a külhoni kisebbségi magyarokra oly érzékeny nemzetegyüttműködő Orbán Viktor ne tudná, hogyan bántak, bánnak a kurdokkal? S hol tart a demokrácia, ha ők az általunk annyira kritizált Unióhoz akarnak, ki tudja, mióta, felzárkózni? S ahol magnófelvételek bizonyítják, hogy ugyanúgy, sőt még inkább lop a kormányfő, mint kelet-európai társai? A liberális demokráciákban élő dánok, svédek, németek, hollandok, angolok stb. Orbán szerint annyira rosszul élnek, hogy az ő példájuk nem követendő, sőt, annak, amit csinálnak, vége? Az ott megélhetést kereső félmillió magyar a vesztébe rohan?

Nos, összefoglalva. Tíz éve nem írtam Orbán Viktorról, mert Szlovákiában is van bajunk elég, itt azokról kell közbeszélni. De amikor a »tusványosi« kijelentést elolvastam, kiesett a kezemből a laptop. Orbán Viktornak nincsenek elszólásai. Először érzem úgy, jó lenne, ha lennének. Mert akkor nem kéne a herderi átokra gondolnom. Meg arra a három nemzedékre, amelynek életébe mindez kerül.”