Utat vesztve – Megjegyzések a Pásztor-ügyhöz

„Nem lehet, hogy a magukat demokratikusnak tartó pártok és politikusok, és feltételezem, értelmiségiek a rasszizmusban lássák a kiutat, ezért döntöttem ismét az írás mellett. Pásztor Albert »baloldali« polgármesterjelöltté választása annak az ürességnek a szimbóluma is lehetne, amely a »baloldali« fejekben van – a jobboldali fejek csak azért nem üresek, mert tele vannak álszentséggel, hazugsággal és önbecsapással. A rendőrök mindig is azzal próbálták lerázni magukról a korrupció és a cigányellenes rasszizmus bűnét, hogy azt mondták, a rendőrség a társadalom része, a társadalom pedig korrupt és cigányellenes, miért lenne más a rendőr. Úgy tűnik, a miskolci »baloldal« leásta magát a rendőrség szintjére, s ennek megfelelő jelöltet állított magának. Mindez azonban csak jelenség és nem csupán a saját bűneikkel szembenézni képtelen miskolciak hibája. Bűneik pedig szép számúak, ahogyan az ország többi önkormányzatáé is. Meggyőződésem, hogy az, amit ma cigány-problémának neveznek, a rövidlátó, önző és tisztességtelen helyi politikusok tevékenységének következménye. Ők voltak azok, akik a munkanélküliség és a szegénység problémáját már a kilencvenes években elkezdték kriminalizálni, az ő tevékenységük vezetett a nyíltan neonáci pártok és polgármesterek megjelenéséhez, és az ő tevékenységük hitelesítette őket. A miskolci szocialista városvezetés egyike volt a problémákat kitelepítéssel, elhallgatással megoldani akaró bűnösöknek. Most ezt a katasztrófába vezető utat akarják folytatni. (...)

Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessék, más is kellett. Magyarországon már jó ideje nincsen világos mérce, amely egyértelműen megmutatná a különbséget a rasszizmus és a szociális és bűnügyi problémák kezelése között. A Pásztor-ügynél maradva, még ma, öt évvel később is csak addig terjed a »baloldal« érzékenysége, hogy az utcai bűncselekmények elkövetői cigányok voltak-e vagy sem. Ezzel ostoba módon besétálnak a szalonrasszisták csapdájába, akik azon nyomban »szakmai« kérdést csinálnak a problémából, amivel a kérdésben még csak tájékozódni sem hajlandó »baloldaliak« nem tudnak mit kezdeni, legfeljebb bólogatni tudnak, s meghajolnak az egykori rendőrkapitány nagyszerű »szakmai« teljesítménye előtt – elfeledve, hogy egy település bűnügyi helyzete jelentős részben a rendőrkapitány tevékenységének minőségétől függ. Csakhogy a szakmai tudás nem semleges, kiváltképpen nem az a rendőrök esetében, de inkább nézzük mire jutott a magyar értelmiség Pásztor Albert kijelentésével. Nem sokra, legfeljebb annyira, hogy sikerült ismét elmaszatolnia a rasszizmus határait. Az ugyanis hamis kérdés a mai Magyarországon, hogy vajon rasszista-e az, aki minden utcai bűnelkövetőt cigánynak tart, mert nem maga az állítás a probléma, hanem az, hogy ez csak egy olyan szemléletből következhet, amelyik a »cigánybűnözés« fogalomkörében mozog, s az, mint tudjuk a hetvenes évektől a rendőri gondolkodás szent tehene. Ezzel tehát Pásztor Albert még nem lépett túl a szokásos szakmai rasszizmuson.”