Nem találják ki, milyen hátterűek a bűnelkövetők Dániában
Kiakadt a dán igazságügyi miniszter a számokon.
Ha úgy harcolunk a bűnözés ellen, hogy eközben mi is bűncselekményt követünk el, megszűnik az erkölcsi alapunk az ítélkezésre.
„Mit kínál a Tolvajkergetők reality-showja?
Amikor egy ilyen történet kapcsán egy korábbról ismert személy neve felmerül, érdemes elgondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az embernek az mozgatórugója:
– Boldog, békés, biztonságos országot akar?
– A rendőrséget akarja segíteni?
– Nagyobb hírnevet akar magának?
– Politikai céljai vannak?
– Vagy csak szereti a balhét?
P. Tamás korábbi szerepléseiből lehet következtetni arra, hogy mi a valódi célja ezeknek a szervezkedéseknek. Meggyőződésem, hogy nem a békés, boldog Magyarország megteremtése, hanem valami teljesen más. És ez igenis fontos kérdés, mert gyakran nem nézünk a felszín alá, nagyon sokszor megelégszünk azzal, hogy végre valaki kiszolgálja az igényünket, megteszi helyettünk, amit mindig is szeretettünk volna. Jelen esetben megbüntet valakit. Talán pont ezért is népszerűek azok a filmek, amelyekben a rend őre átlépi azokat a szabályokat, amik között dolgoznia kéne, vagy a főszereplő egy olyan igazságosztó, aki jól ellátja a bűnözők baját (Batmantől Eastwoodon keresztül Segalig sok ilyen van). Erre mindig is lesz igény. Mint a pornóra. De ott is vannak olyan dolgok, amit nem kell az életben megvalósítani.
A történetek nagy része nem véletlenül van videóformátumban. Közel hozza hozzánk az eseményt, részesei lehetünk, de valójában nem mocskoljuk be a kezünket, így mégis kimaradunk belőle.
Miközben nézzük ezt a reality-showt, nem egy mosóport akarnak eladni nekünk, hanem egy ideológiát juttatnak el a tudatalattinkba, és legkártékonyabb érzéseinket – mint a bosszúéhség és a gyűlölet – erősítik fel bennünk.”