„De kik is személy szerint a nyertesek és a vesztesek? Az elmúlt években a sajtóban megjelent információk alapján a két vesztes minisztériumot a Fidesz gazdasági háttérországának irányítójához volt szokás kötni, annak meghatározói vezetői korábbi pályafutásuk során sok-sok szállal kötődtek az általa vezetett csoporthoz. Ezzel szemben a Miniszterelnökséget egyértelműen a kormányfőhöz köthető emberek irányítják.
Ha úgy tetszik, a választásokkal óriási megerősítést és friss manőverezési képességet szerzett »politikai« szárny komoly hatalmat vett át az elosztható uniós pénzek felett korábban egyeduralkodónak tűnő »gazdasági« szárnnyal szemben. (...)
Meglehetősen egyértelmű például, hogy a Lázár János (Miniszterelnökség) által korábban meglebegtetett, de végül »egyéni képviselői indítványként« benyújtott médiaadó a »gazdasági« szárnynak fáj, méghozzá valószínűleg nem is kicsit.
Ezt támasztja alá, hogy az egyébként a párt ökleként funkcionáló Magyar Nemzet példa nélküli módon a sajtószabadság elleni támadással vádolja a kormányt.
Ugyanakkor a magát a kormányfő meghosszabbított karjaként pozicionáló Lázár is kapott rendesen az elmúlt időszakban. (...)
Nem kizárt az sem, hogy az Origo főszerkesztője elleni példátlan támadás e hatalmi harc felfokozott hangulatához köthető. Mert azt valószínűleg a minden bizonnyal ijedt csatlósok is tudják, hogy a proxy háborúkban igazából csak ők veszíthetnek. A nagyok előbb-utóbb kialakítják az új rendet és az élet megy tovább.”