Tőzsde habbal

„Elméletileg van mit ünnepelnünk, még ha a gyakorlat nem is szán túl nagy szerepet a hazai tőkepiacnak. Mindenesetre 150 éve annak, hogy megkezdte működését a magyar tőzsde. (...)

Vagyis a pesti parkett a politikai-történelmi viharok miatt nemegyszer bezárásra is kényszerült, de mindig újranyitott, ahogy a rendszerváltozás első évében is, hirdetve a szabad tőkepiac gazdasági jelentőségét. Senki ne áltassa magát: egy ország pénzügyi kultúrájának fejlettségét a tőkepiac mérete, minősége is jelzi, nem pusztán az, hogy a bankhitelért folyamodó ügyfél tisztában van-e azzal, mit is jelent a THM vagy éppen az árfolyamkockázat! 

Hogy a korábbiakhoz képest úri huncutság-e még a tőzsdézés, erre csak annyit lehet válaszolni: aligha. Tekintettel arra, minden pénzintézet tőzsdére viszi a pénzt. Tehát ha azt gondoljuk, hogy egyszerű szerencsejáték a tőzsde, és simán odaadjuk a pénzünket a bankoknak, akkor észrevétlenül ellentmondásba kerültünk. De nem is ez a lényeg: hanem sokkal inkább az, hogy minél több, akár privát, akár pedig állami vállalat kerüljön fel a börzére. Mert a tőzsdézés ugyan egy kívülálló számára lehet »mese habbal«, ám feltétlenül átláthatóságot, vagyis üzleti transzparenciát feltételez.

Amikor azon bíbelődünk, miért is forog olyan kevés papír az egyébként osztrák tulajdonban lévő Budapesti Értéktőzsdén, sajnos csak arra tudunk asszociálni, hogy Magyarországon a cégek – hiába a forrásbevonás lehetősége – nem szeretik a transzparenciát. S még valami: Áder János köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök baráti gesztusa remélhetőleg jelkép is arra vonatkozóan, hogy a honi jogalkotás, az állami környezet is pozitív változáson megy keresztül – mármint ami a börze megítélését illeti.”